Advent, karácsony, újesztendő – 2015–2016

 

 

 

 

Hagyományos házszentelés Karácsony és Vízkereszt között  

 

 

A  házszentelést végző papok és kíséretük plébániánkon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pásztorjáték karácsony estéjén

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

Január 5, kedd – PÓTHÁZSZENTELÉS bejelentésre

 

 

 

 

 

 

     

 

 

Ghymes – Karácsonyi novella ( Fekete István , Roráte) 
Közreműködik: Rudolf Péter, Kis Bernadett

 Advent, karácsony, újesztendõ – 2014–2015

 

 

 

Éjféli szentmise a Szent Ágoston-templomban

 

 

 

 

 Pásztorok éjszakája –

pásztorjáték karácsony estéjén a Szent Ágoston plébánia
közösségének gyermekei és fiataljai előadásában

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Túrmezei Erzsébet:

Kérdez a gyermek

 

„Ott fenn lakott a csillagok felett, 

de amikor karácsony este lett, 

Lejött a földre, mint kicsiny gyerek. 

És ó, a hidegszívű emberek! 

Kis istállóban kellett hálnia. 

Szalmán feküdt Ő, az Isten Fia. 

Elhagyta érettünk az egeket. 

Ugye-e, apukám, nagyon szereted?”

Az apa nem szól. Olyan hallgatag. 

De a kis kedvenc nem vár szavakat, 

Odaszorítja vállára meleg, 

kipirult arcát, s tovább csicsereg. 

„Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény, 

és ott aludt az állatok helyén, 

szűk istállóban. Nem is érthetem. 

Milyen meleg ágyacskám van nekem, 

pedig csak a te kis lányod vagyok. 

S Ő, Isten Fia, Ő, a legnagyobb, 

szalmán feküdt, amikor született. 

Ugy-e, apukám, nagyon szereted?”

Kint csillagfényes hideg este… tél… 

Bent apja ölén kis leány beszél. 

„Ott se nyughatott szalma-fekhelyén. 

Futniuk kellett éjnek-éjjelén. 

Halálra keresték a katonák. 

Menekültek a pusztaságon át. 

Milyen keserves útjuk lehetett. 

Ugy-e, apukám, nagyon szereted?”

Az apa leteszi a gyermeket. 

„Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?” 

Nem bírja már, el kell rohannia. 

A jászolban fekvő Isten Fia 

karácsonyesti képe kergeti. 

Feledte és most nem feledheti. 

Most a szeméből könnyre-könny fakad. 

Most vádakat hall, kínzó vádakat. 

Elmenekülne még, de nem lehet. 

Most utolérte az a szeretet.

S míg a szívébe égi béke tér, 

mintha körül a hólepett, fehér 

tetők, utak felett távol zene, 

angyalok tiszta hangja zengene 

szívet szólongató, szép éneke: 

„Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?” 

 

 

 

---

 Advent, karácsony, újesztendõ – 2013–2014

---

  

 

 

Sík Sándor:

A napkeleti bölcsek

 

Ama csillag után.

 

A holdsugaras hideg éjszakában, 

Mint egy fehérlõ, csendes álom, 

Úgy vonult el a komoly karaván. 

És elõl ment a három.

 

A sziklás föld mogorván és kopáron 

Feküdt el lábaik alatt. 

Méltóságos sora a száz tevének 

A harmaton halkan haladt. 

És mintha fehér árnyak lengenének, 

Úgy vonult végig a fehér sereg 

A völgyön, ahol nem nõttek virágok, 

S a városon, ahol az emberek 

Nem virrasztottak és nem énekeltek. 

S ahol nem látta õket senkisem.

 

És így suhant el csendesen 

Életre éledt vágya Napkeletnek 

Az ezredéves éjszakán.

 

Ama csillag után.

 

Házszentelés a Csíkszeredai Kis Herceg Óvodában

Látogatóban a kisded Jézusnál

                                                                                         Fotó: Silló Margit

 

Minden kedves látogatónknak 
békés, boldog új esztendõt kívánunk!

 
                                    Karácsonykor                  Fotó: Silló Margit

Karácsonyi gondolatébresztõ

„Az Istenanya Gyermeke békességet szerzett nekünk, mert megváltott attól, hogy szolgaság legyen számunkra az isteni törvények szerint élni.” (P. J.)

Szenteste
                                                                        Fotó: Silló Margit

T. Ferencz Imre nyugdíjas plébános atya, plébániánk vendége Pénzes József esperes-plébánossal koncelebrált a karácsony napján bemutatott szentmisén

* * * 

A Szent Kereszt Plébánia Ifjúsági Csoportja 
Smelka Sándor: A buszra várva címû rövid keresztény színdarabot adta elõ karácsony este …

… majd a Szent Ágoston-templom ministránsai és fiataljai karácsonyi dalokat
énekelve ünnepelték Jézus születését
(Sötét fenn az ég, Csillagpuha éjben, Harang szól a kis falunkban)

Bálint István segédlelkész

 A felvételeket ifj. Mosui Tibor készítette 

———————————————————————————————

KARÁCSONYI MISEREND

 Advent, karácsony, újesztendõ – 2012–2013

Ne félj. Nem leszel egyedül az úton. … és Atyánk is velünk van… 

Ady Endre:

Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretére
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én
Gyermek hittel, bátran
1883
Csúf karácsonyában.)  

Szenteste

A kis gyufaárus lány – karácsonyi mesejáték

 A karácsonyi felvételeket Mosui Tibor készítette

Juhász Gyula:

Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörû igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedõ beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben. 

Advent, karácsony, újesztendõ – 2011–2012

Minden kedves látogatónknak 
békés, boldog új esztendõt kívánunk!

Móra László:
Karácsony édes ünnepén

Legyen ma templom minden ember szíve, 
Melyben a lélek szárnyat bontogat! 
Karácsony édes ünnepén 
Legyen imádság minden gondolat.

Legyen ma templom minden ember szíve, 
S legyen a templom tiszta, szent fehér. 
Karácsony édes ünnepén 
Istennek tetszõ legyen a kenyér.

Szálljon szívünkbe áldott akarat, 
Ez kösse egybe mind a kezeket. 
Karácsony édes ünnepén 
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!

Akinek könnyet osztogat az Élet 
És kín a napja, kín az éjjele, 
Karácsony édes ünnepén 
Ne fuss elõle! Óh beszélj vele!

Testét takard be s enyhítsd sok sebét! 
Óh lásd meg, tudd meg: testvér õ veled. 
Karácsony édes ünnepén 
A szíved szépül, õt ha öleled.

Az emberszívek örökélõ õre
Tegye ma össze mind a kezeket!
Karácsony édes ünnepén
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!

Pohárnok Jenõ:
Karácsonyfa alatt

 

*

Éjféli szentmise

 A karácsonyi felvételeket Mosui Tibor készítette

Elhoztam hozzátok a szent család képét, 
a Szûzanyát méhének áldott gyümölcsével, az Úrjézussal 
és a Szûzanya szent jegyesével, Szent Józseffel. 
Áldásuk tér be a házba. Remélem, szívesen adtok nekik szállást.
 

 

 

 

 

 

 

  

Adjon Isten jó éjszakát,
Küldje hozzánk õrangyalát,
Terjessze ránk szent áldását.
Köszöntsük a Szûz Máriát.

Köszöntsük a Szûz Máriát,
Vele együtt õ szent Fiát.
Jézus, Mária szent neve
Legyen nekünk örömünkre.

(…)

XIII. Leó pápa felajánló imádsága

Jóság és irgalmasság Istene, mindenható védelmedbe ajánljuk házunkat, családunkat, mindenünket, amink van. Áldj meg minket, ahogy megáldottad a názáreti Szent Családot.

Álld meg ezt a házat, Atyám, aki teremtettél minket, Fiú, aki kereszten szenvedtél értünk, Szentlélek, aki a keresztségben megszenteltél bennünket, tisztítsa meg lelkünket, irányítsa szívünket, s vezessen mindnyájunkat az örök életre.

Szerelmes Jézusom, te rejtett életed példájával és nagyszerû erényeivel, megszentelted a családot, amelyben éltél. Tekints kegyesen ránk, akik elõtted leborulva kegyelemért esedezünk. Emlékezz meg arról, hogy közösségünk is a te családod, hiszen neked szenteli, neked ajánlja fel magát. Oltalmazz minket, szabadíts meg a veszélyektõl, siess segítségünkre minden szükségünkben, adj kegyelmet, hogy állhatatosak legyünk, s a te családodhoz hasonlóan, téged szeretve és hûségesen szolgálva éljünk a földön, hogy majdan a mennyben mindörökké dicsérhessünk.

Ó, legdrágább Anya, Mária, oltalmadért könyörgünk abban az erõs hitben, hogy isteni Fiad meghallgatja kérésünket.

És te, dicsõséges Pátriárka, Szent József, jöjj segítségünkre hatalmas közbenjárásoddal, s vidd a mi Urunk és Megváltónk elé kérésünket Szûz Máriával együtt. Ámen.

Elbúcsúzunk tõled, Szent Család. Fáj, hogy nem tudunk úgy megtisztelni, mint ahogy szerettünk volna. Szívünk templomából azonban már többé el nem bocsátunk, maradj nálunk egész életünkben. Búcsúzóul add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy tiszteleted kösse össze a keresztény családokat. A férjek feleségükben, ó, Szûz Mária, téged tiszteljenek. A feleségek férjükben Szent Józsefet becsüljék. Legyen szent és sérthetetlen a házasság szentsége. A keresztény családok Isten áldásának tekintsék a gyermeket: féltõ gonddal, legdrágább kincsükként isteni szeretetben neveljék õket. A gyermekek szüleikben Isten helyettesét tiszteljék és szeressék, nekik mindenben engedelmeskedjenek! Jézus, Mária, József! Nektek ajánljuk szívünket és lelkünket. Jézus, Mária, József! Álljatok mellettünk halálunk óráján! Jézus, Mária, József! Veletek nyugodjunk békében. Ámen.

A szállást keresõ ájtatosság utolsó állomása a Szent Ágoston-templom Szent Mónika kápolnája

Istennek legyen hála! 

Advent elsõ vasárnapja

  
Az elsõ adventi gyertya lángja a Szent Ágoston-templomban. Fotó: Mosui Tibor

 2010

Az óvodások is eljöttek a betlehemi jászolhoz

Házszentelésen a Kis Herceg óvodában

                                        A felvételeket Silló Margit óvónõ készítette

Az esztendõ fordulóján

Az esztendõ fordulóján
Összegyûltünk mind ez órán,
Oltárodnál leborulunk, hál’adásra,
Mindentudó színed elõtt számadásra.

A múló év minden napja
Kegyelmedet megmutatja.
Testi-lelki bajainkban gyógyítottál,
Haláltestvér karjaitól megtartottál.

A mezõket te ruházod,
Ég madarát te táplálod;
Nem engedtél elpusztulni árván minket,
És megadtad mindennapi kenyerünket.

Könnyeinket szárítgattad,
Homlokunkat simogattad,
Ha tévedtünk, a jó útra rátereltél,
Ha elestünk, irgalmasan fölemeltél.

Hálásan hát megfogadjuk,
Törvényedet el nem hagyjuk,
Újesztendõ minden napján légy mellettünk,
Hogy a bûnnek szeplõje se érje lelkünk.

S ha majd eljön a végóra,
Ajkunk nyílik búcsúszóra,
Hozzád vigye lelkünket az õrzõangyal,
Hol nincsen nap, nincsen éj, csak örök hajnal.

(Népének)

Az év végi hálaadás a Szent Ágoston-templomban
december 31-én, pénteken este 6 órakor lesz.

A karácsony Isten felénk hajló szeretetének jele, mely Jézusra mutat

Fotók: Nagy Gyöngyvér

Ünnepi elõadásra készülõdve

Zenés-verses karácsonyi összeállítást adott elõ az ifjúsági csoport

Pénzes atya és Levi atya az elõadókat hallgatja

Az éjféli szentmisét megelõzõen Jézus köszöntõ énekek csendültek fel
a plébánia felnõtt kórusának elõadásában

A megszületett kisded Jézust látogatják a gyermekek

Betlehemi jászol a templom udvarán

Ráhangolódás az istenszületés csodájára

_{Táncos Levente segédlelkész}

Az advent utolsó és karácsony elsõ akkordjai csendülnek fel most. Isten újra szövetséget kötött velünk és szövetségének záloga saját egyszülött Fia.

A karácsony ezért válasz! Isten válasza megtestesült Fiában, a bûnben megrekedt és megtévedt emberiségnek. Válasz, a sokszor kiégett, kietlen és céltalan életünkre. Válasz, az ember állandó, feszült várakozására és sóvárgására. Egy olyan válasz mely hitre vár és egy olyan szeretetre, mely egy pillanatra elfelejti önmagát és ki tudja mondani: Nem félek befogadni Krisztust és az Õ szeretetét!

Et verbum carro factum est – És az Ige testté lett!

Mária igenje teljesedett be és ezáltal Isten örök terve: önmaga kinyilatkoztatásának szándéka. A Teremtõ kész volt teremtménnyé lenni, oda akarta ajándékozni magát egy másik lénynek, az embernek, aki teljesen különbözik tõle.

Annyiszor elhangzott már az örömhír: „az Ige testté lett”, hogy az emberek már el sem gondolkodnak a jelentésén. Isten igazán egy akart lenni közülünk, egy akart lenni velünk, olyan mint te vagy én, – a bûnt kivéve. Emberré akart válni, akinek vannak korlátoltságai, de aki növekszik, tanul és kérdez, – emberré, aki rá tud figyelni másokra és tud válaszolni a másiknak. Semmitõl sem kímélte meg önmagát. Elfogadott mindent, ami az emberi természethez hozzátartozik, mint amilyen az indokolt harag, az egészséges öröm, a jóság és a szigor, a barátság és a nézeteltérés, az élet teljessége és az elmúlás. Mindez jelen van a Gyermek gyöngéd alakjában, aki szamár és ökör között sírdogál a jászolban és nem szeretne mást mint tudatni: Ne féljetek befogadni életetekbe engem és a szeretetem!

A karácsony jel! Isten felénk hajló szeretetének jele, mely Jézusra mutat. A Gyermek születése jel, a végtelen, a föltétel nélküli szeretet, a megváltás jele. Olyan jel, mely megosztottságot követel, melynek sokan ellentmondanak.

Jézus ragyogó jel, kitõl sokan elfordítják arcukat és megmaradnak saját sötétségeikben. Mert a világosság a világba jött, de a sötétség nem fogadta be Õt.

A kisded Jézus ma számunkra újra jel akar lenni. A megnyugvás, elcsendesedés, befogadás, megbocsátás, öröm, béke, szeretet és a megváltás jele. Mi vajon elfordulunk-e fényétõl és megrekedt sötétségünkben szívünk helyett újra kietlen, sziklás barlangba kényszerítjük Õt? Vagy felismerjük a gügyögõ Gyermekben életünk értelmét és az egyszerû pásztorok meg a keleti bölcsek példájára mi is hódolatunkat fejezzük ki, megvallva: Befogadom életembe Krisztust és az Õ szeretetét!

A karácsony: öröm, békesség, ünnep! Ahol öröm van, ott békesség is van, és ahol békesség van, ott ünnep van. Az ünnep és az ünneplés többet követel a tiszta tudásnál és eszmefuttatásnál. A szívet kell megnyitni az örömre és az ünnepre, mert valójában az öröm ünnepének egy a lényege: az élet. És ahol élet születik ott nincs helye a szomorúságnak.

Örvendezzünk és ünnepeljünk! Nem maradhatunk közömbösek, amikor az éj váratlanul megtelik fénnyel, amikor Jézus örömünk akar lenni az örömtelenségünkben. Örömünk nem lehet a szertelenek örvendezése, akik vidámak anélkül, hogy tudnák az okát. Nekünk van okunk az örömujjongásra, a tökéletes örömre és a fényes ünneplésre, hisz Isten emberré lett, eljött, hogy otthonra leljen teremtett világában. Életet hozott, hogy kizárja az élettelenséget, örömet hozott, hogy kitöltse az örömtelenséget, békességet hozott, hogy ne legyen helye a békétlenségnek, a szeretetet hozta, hogy ne legyünk a szeretet koldusai, és hogy ne kelljen szomorkodnunk. Vegyük észre ezt a fényt, mely azért jött, hogy elûzze a sötétséget, és ne vonakodjunk befogadni Krisztust és az Õ szeretetét életünkbe, hogy örömünk, békességünk és ünnepünk legyen. 

Aki ezt a titkot megérti, az megérti az angyalok örömét is, akkor megérti a pásztorok és a bölcsek hódolatát is. Hisz mindez annyira fönséges, magasztos és csodálatos, hogy nem lehet hallgatni vele, hát „Dicsõség a magasságban Istennek!”.

A karácsony a szeretet ünnepe! Az igazi szeretet nem marad önmagában. Önmagából kilép, hogy kiteljesítse azok életét, akik vágynak a szeretetre. Aki szeret az nem mérlegel, nem idealizál, nem tesz különbséget és nem válogat. Az igazi szeretet nem nézi azt, hogy mi az ami megéri. Aki szeret az cselekszik. 

Isten szeretete is ilyen aktív, cselekvõ szeretet. Nem azt nézte, hogy érdemes-e saját Fiának elküldése, hanem megtette, nem kímélve õt. Isten tudta, hogy a Szeretetet elküldve tanulhatunk meg újra szeretni, ha: befogadjuk életünkbe Krisztust és az Õ szeretetét! 

A karácsony a család ünnepe! Mária igent mond Isten akaratára, és ez az igen, mely beteljesedik a kisded Jézusban, köti össze a Szent Családot. Az eleinte bizonytalan és kételkedõ József is végül igent mond Máriára és a kisded Jézusra. Igen, hisz mindketten hitték és befogadták Jézust és az Õ szeretetét, példát adva ezzel, hogy a szeretet képes megtartani családjainkat, ha IGENT mondunk rá. 

A karácsony az ajándékozás ünnepe! A szeretet ajándékoz. Ha valakit szeretünk, törekszünk teljesebbé tenni, gazdagítani, megajándékozni. Isten legnagyobb ajándéka saját Fia, kinek a pásztorok és a bölcsek szeretetük és hódolatuk jeléül ajándékokat vittek.

Karácsonykor megajándékozzuk azokat akiket szeretünk. A szeretetbõl való ajándékozás nem vár viszonzást, nem vár hálát. Mi vajon azért adunk-e hogy kapjunk? Számunkra mit jelent az ajándékozás? Társadalmi befolyást, konzumidióta mámort, szokást, melyet követnünk kell, vagy pedig életet, szeretetet?! 

Ajándékozzunk azért, hogy örömet, boldogságot szerezzünk, ajándékozzunk nyitott szívvel, szeretettel és szeretve, éreztetve, hogy akit megajándékozunk, az valóban fontos számunkra. Ajándékozzunk a befogadás lelkületével, ajándékozzunk azoknak, akik ajándékainkra várnak. És mindenki tud ajándékozni. Senki sem annyira szegény, hogy ne tudna nyújtani másoknak egy kis emberi értéket, egy kis idõt, egy kis ráfigyelést, egy kis türelmet, egy kis megértést, egy kis mosolyt és egy kis szeretetet. Merjünk ajándékozni önmagunk értékeibõl, legyünk nyitottak  embertársainkkal szemben. Fõleg most a karácsonyi idõben vegyük észre és ne utasítsuk el azokat a testvéreinket, akik rászorulnak segítségünkre. Vegyük észre a magányosokat, az elhagyatottakat, és mindazokat akik tõlünk várják karácsony jóhírét, hogy Megszületett a Megváltó! Vigyük meg számukra is ezt az örömhírt, így téve tanúságot arról, hogy hiszünk Jézus ajándékában és nem félünk befogadni Õt és szeretetét életünkbe, hogy így szebb legyen életünk és jobb legyen a világ!

Ezen gondolatokkal kívánok minden keresztény testvéremnek Istentõl megáldott, Békés, Boldog Karácsonyt!

 2009

 2008

Vízkereszt ünnepén 

Óvodások a betlehemi jászol elõtt

Paul Claudel

Vízkereszti ének

A vadonatúj esztendõ e hajnalán, mikor talpunk alatt ropogott a hó akár a kristály
S ékes menyasszonyként keresztségi ruhát ölt az egész táj,
Jézus, õsi Vágy gyümölcse, hogy decembernek vége most lett,
Jelenti magát fénykörében a beköszöntõ Vízkeresztnek.
A várakozás hosszú volt ugyan, de a másik kettõ meg Boldizsár
S a démon Ázsián vágott át, arról lekésve már,
Hogy érkezésük idejét kivárja a Karácsony.
Addigra újév hatodnapja lett immáron!
Amott a veszteg álló csillag és Mária, karján Istenével, ünnepel!
(Lekéstek arról, hogy megismerkedjenek a sötétség mélyeivel!)
Nincs más hátra, csak nézni, tágra nyitva a szemet,
Mert Isten Fia köztünk! Már tizenketted-napja született.
Gáspár, Menyhért s a harmadik átadják ajándékukat, mit magukkal hoztak.
Mi pedig velük nézzük Jézus Krisztust, ki háromszorosan nyilvánult meg aznap.

Az elsõ titok tárgya: a Királyok, kik egyben Bölcsek.
Ami a szegényeket illeti, a dolog egyszerû: a jászol táján kivehetõleg
Úgyszólván csak juhot látni s jámbor asszonyt, no meg pásztort.
Ezek a legcsekélyebb kétely nélkül egyenként vallják meg a Megváltót.
Szegénységük a jó Istennek nemigen új dolog,
És Fia megszületvén, köztük azonnal otthonos.
A tudósoké s királyoké egészen más eset!
Hogy ilyen három is akadjon, tûvé kellett tenni érte messzi földrészeket.
S még így sem a legkiválóbbak s -elõkelõbbek közül valók:
Afféle tarka-barka mágusok és kis, gyarmati uralkodók.
Elindítójuk nem holmi idézet volt, könyvbeli:
Az expedíciót valódi égi csillag vezeti.
Ez elsõül kezd sétálni, rendkívül sértõ módon fittyet hányva
Az asztronómiai törvényeknek, s nagy munkát róva az apológiára.
Ha pedig egy csillag, mely világ kezdetétõl veszteg állt, elindul,
Nem csoda, ha egy király, sõt – Uram bocsá’ – egy tudós miatta felindul.
Így hát egy reggel József és Mária arra ébred, megjött Gáspár, Menyhért és Boldizsár,
A hosszú úthoz képest jókor, tizenkét napi késéssel habár.
Isten Anyja, fogadd szívesen e tisztes személyek hódolatát:
Semmi kétségük sincs afelõl, kit látnak távcsövükön át.
S miket néked Perzsia vagy Abesszínia mélyérõl hoznak fáradságot nem kímélve,
Igen jelentõs és nagybecsû ajándékok utóvégre.
Az arany (manapság õrlés és ciánozás tisztogatja)
Jószerivel a hamisítatlan és csorbítatlan Hit jelképes ércalapja;

A mirha – annyi gondot igénylõ pusztai cserjécske -:
Keserû, síri illatával a Szeretet jelképe:
S annyi máglya halhatatlan hamvának elcsent egy csipetje
– Szemernyi tömjén -: a Remény. Lábad elé Menyhért tette,
Ezer szekéren hozva s kétszáznyolcvan teve ringó hasán.
E tevék mind úgy bújtak át egy tû fokán.

Miurunk második megnyilvánulása: Jordán-beli keresztsége napja.
Szentséggé lesz a víz, jutván az Ige erejével kapcsolatba:
A mezítelen Isten belép a mély habok kútjába. Ez sírunk helye,
S ahogy Õt mivélünk egyesíti, éppígy egyesít bennünket Õvele.
A sivatag utolsó kútjáig, az úton képzõdött kis tócsás gödörig
Nem lelni többé olyan csepp vizet, mely kereszténnyé ne tehetne valakit,
S mely legélõbb s legtisztább valónkig lehatva,
Belsõképp jövendõ csillaggá ne avatna.
Mivel már nem találtatott oly áthidalhatatlan szakadék,
Mely hajdan, az Írás elsõ versei szerint, eget a földtõl választotta szét,
Krisztus, férfikora teljében, az Emberiség családjába lép,
Mint tikkadt utazó, kinek szomját tengernyi víz sem oltja.
Egy cseppje sincs az óceánnak, melybe leszállni szüksége ne volna.
Viderunt te Aquae, Domine – így a zsoltár. Megismertünk, Istenem,
S hogy közülünk ismét felszínre jössz mámorosan és meztelen,
Végsõ sóvárgásod, mielõtt végképp távozol,
Végsõ kiáltásod a kereszten is az, hogy még mindig szomjazol!

A galileai lakodalomról szól a harmadik titok.
Elõször ugyanis nem mint vendéglátó mutatkoztál, hanem mint meghívott,
Mikor is Édesanyád halk szavára borrá változtattad
A tíz korsó vizet, melyet titokban félreraktak.
Szegény a võlegény; lesüti szemét kínos szégyenében:
Ciszterna-víz lakodalomhoz nem illik semmiképpen!
Kivált így augusztusban, mikor a víztárolók apadnak,
S gyülõhelyei szennynek s undok ázalagnak.
(Mintha "Szent Nagy Károly" ünnepén pezsgõ helyett
Fiolában cseppfolyósított Ernest Havet-t nyakalna az elbúsult diákgyerek !)
Istennek egyetlen szava elég e rejtekben való szüretre,
Hogy poshadó vizünk borrá változzék át, tökéletesre.
A bor, mely elõbb lõre volt, a végén java bor lett.

Helyes. Hamarosan viszonozzuk, mit nyújtottál, a kelyhet.
Te vagy megmondhatója, végére tartogattuk néked a legkülönbet:
A nektárt egy epével s ecettel átitatott spongyán,
Mellyel egy rendõrtiszt kínál meg buzgólkodván.

A nappal Epifániája elmúlt, marad nekünk az éjjelé;
A gyermekeknek megmutatjuk, mint vonulnak a mágusok honuk felé
Eltérõ utakon, nagy kerülõvel mindhárman, óvakodva.
A téli tág égbolt meztelen: csupa csillag és csillagocska.
Oly ég ez, fehér a feketén, milyen Észak-Kína és Szibéria felett ragyog,
Hatmillió csillaggal, mind óriás, és ereje teljében villog, táviratoz.
Ennyi Nap közül vaj melyik az, melyet egy angyal csóvaként találomra kiragadott,
Hogy világítson, amerre a három agg vonul amott?
Nem tudni. Az éj újra az lett, ami volt: minden szikrázik szótalan.
Az égnek titkos könyve szembeszökõ hitellel sarkig tárva van.
Üdv, Hitnek tágas Éje, csillagok csalhatatlan Városa!
A katolikusnak hazája nem a köd, hanem az Éjszaka.
A köd vakká tesz s fojtogat; behatol szájon, szemen, érzékeken,
Benne jár, nem tudva hol, a közömbös és az istentelen;
A vak s a közömbös a ködben nem tudja, hol jár, sem hogy maga kicsoda:
Afféle félresikerült lény, Igen-re, Nem-re nincs szava!
Lám az éj, napnál különb, útunkon igazít el,
Jellel, ha kell, s megannyi végérvényes csillagképpel.
Ím, vadonatúj év indul, és szerte millió szemmel néz sarkpontjára ma,
Székhelyedre az Ég terében, Tengernek Csillaga!                                                                                                     

Betlehem üzenete

Az, ami történt kétezer évvel ezelõtt Betlehemben, olyan történet, ami állandóan megismétlõdik bizonyos formában. Igen, mert, ha Jézus testileg nem is születik meg újból, de szentségileg igen, akkor parancsa alapján szolgái szavára a kenyér és bor újra és újra átváltozik az õ testévé és vérévé. Ezért minden oltár és templom Betlehemmé válik. S így az õ születését körülvevõ jelképek is újra és újra megelevenednek.

A betlehemi csillag ma is itt ragyog az örökmécs fényében, és jelzi az utat, hogy hol találjuk meg. Csak észre kell vennünk, és kitartóan, áldozatos lélekkel követnünk kell, mint a napkeleti bölcsek.

Az angyalok kara ma is itt zeng az orgonaszóban, a szebbnél szebb énekekben, és békét kínál fel a jóakaratú embereknek. Csak meg kell hallani ezt a zenét és dalt, sõt be kell állni ebbe az éneklõ kórusba, hogy Jézus akarata szerint mi is „békeszerzõkké” váljunk, akik szeretetet visznek oda, ahol gyûlölködés van, békét visznek oda, ahol békétlenség honol, egyetértést visznek oda, ahol széthúzás keseríti az emberek életét.

Ma is vannak Betlehem felé igyekvõ pásztorok és bölcsek, csak csatlakoznunk kell hozzájuk, követnünk kell õket. Látszólag mintha most is „kisded nyáj” lennénk, mint Jézus földön jártakor, de Szent János apostol a megdicsõültek akkora seregét látta, amelyet megszámlálni sem lehet, minden népbõl és nemzetbõl, akik ott álltak a Bárány színe elõtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaágakkal (Jel 7, 9). Ma is van aranya a világnak elég, amit ajándékba adhatna. S még inkább lenne az, amit az arany jelképez. Lenne szeretete, amely mindent felülmúló érték, s ami a legmegfelelõbb viszonzása a jótéteményeknek, csak ajándékozni kellene. Csak le kellene gyõzni az önzést, a kapzsiságot, a fukarságot, ami befagyasztja az ember szívét, s kõszívûvé, érzéketlenné teszi. Tömjén is kerülne bõven, amit ajándékba hozhatna. Csak sokszor elfogy önmaga tömjénezésében, és már nem jut az Isten imádására. Az ember nagy tévedése, egyben tragédiája, hogy megfosztja Istent attól a dicsõségtõl, amely részérõl megilletné, és magát helyezi helyébe. Mirhát is találunk bõven, hisz tele vagyunk szegénységgel, szegényekkel, szenvedõ, könnyes szemû emberekkel, vérzõ sebekkel, csak éppen észre kellene vennünk, Jézushoz kellene elhoznunk, aki biztatóan hívogat is: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve, én felüdítelek titeket” (Mt 11, 29) .

Amikor most minden embertestvéremnek boldog karácsonyt kívánok, akkor a földre szállt Istenembertõl, a betlehemi Kisdedtõl azt kérem, hogy mindannyian megértsük és megvalósítsuk Betlehem üzenetét, az angyalokkal, pásztorokkal dicsérjük és magasztaljuk Istent mindazért, amit értünk tett; a bölcsekkel együtt pedig hozzuk a szeretet aranyát, az imádás tömjénfüstjét, és az önmegtagadás, a lemondás, a kereszthordozás mirháját. Ezekkel a gondolatokkal kívánok az értünk földre szállt Istenembertõl áldott karácsonyi ünnepeket.   

Tamás József
római katolikus püspök
(Hargita Népe, 2008. december 24.)

Karácsonyi titok

Karácsonyhoz közeledve valahogy a gyermekkori karácsonyok emléke kandikál elõ a múltból, amikor szenteste fiúkkal csoportokba verõdve, idézve a betlehemi pásztorok és a velük történt eseményeket kántálni indultunk. Csendben megálltunk egy-egy rokon, ismerõs ablaka elõtt (alatt), megkocogtatva az ablakot, megkérdeztük: „Szabad-e e háznál az Úr Jézust dicsérni?” Szabad, szabad! – jött a válasz, s felhangzott a

„Mennybõl az angyal lejött hozzátok,
Pásztorok, pásztorok,
Hogy Betlehembe sietve menve
Lássátok, lássátok.”

Most hadd kopogjak be én is ezzel a kérdéssel otthonotokba, mint régi kántáló gyermekcsoport egyik tagja: „Szabad-e otthonaitokban Jézust dicsérni?

Nem minden háznak része, nem minden életnek tartozéka ez. Ezt csak azok teszik, akik ismerik a Titkot.

Mi is a titok? A titok lehet olyan ismeret, ami nincs a birtokodban. De lehet olyan ismeret is, amivel már te rendelkezel, tovább is adhatod, mégis a tiéd marad. Karácsony is titok. Titok az értelem számára: hogy lehet az, hogy Isten közénk jött, emberi formában? Aztán köztünk lakott, vállalva az emberi sorsot;  magára vállalta az emberi bûn kiegyenlítését, kiszolgáltatta hatalma birtokában az ellenségeinek, végül három nappal a megállapított halál és temetés után gyõzelmet arat a halálból és feltámad.

Ez a tény az emberi logika, értelem felfogóképesség határait túlhaladja, ezért titok. Pedig valóság! A hit számára mégis megnyílik ez a titok, ha nem is értem, mégis az enyém lehet.

A hit által találkozhatsz te is Jézussal, nemcsak úgy, mint Heródes, nemcsak úgy, mint a katonák, akik keresztre feszítették, nemcsak úgy, mint a választott nép vallásos elöljárói, Annás és Kaifás, hanem úgy, mint a megvetett szamariai asszony, vagy úgy, mint a vak Bartimeus, utolsó és egyetlen reményébe kapaszkodva, vagy úgy, mint a csaláson meggazdagodott Zakeus.

Ó, így is lehet találkozni vele. Hogy testi-lelki gyógyulás, egy teljes változás, átformálódás, új élet kövesse ezt a találkozást.

És akik így találkoznak vele, azok már nem törõdnek azzal, hogy mások hogyan vélekednek róluk és Urukról. Titkos kincshez jutottak, talán még inkább így: kincset érõ titokhoz. Felismerhették Jézusban a Messiást, a Szabadítót.

Azóta húsz évszázadon át, akik kegyesen akartak élni valamilyen formában megvetettek lettek, a társadalomtól kirekesztettek, sõt üldözöttek. Róma cirkuszaiban véres játékok áldozatává lettek, az inkvizíció alatt máglyák lobbantak fel alattuk, haláltáborokat, börtönöket töltöttek fel velük.

Vajon tudatlan fanatikusok közössége a mindenkori hívõk „megszámlálhatatlan serege”? Ez lehetetlen, hiszen az analfabéta, primitív törzsi életformákban élõktõl kezdve egyetemi professzorokig, az egyszerû munkástól az ûrhajósig, a cipésztõl az államférfiakig, ebben a közösségben a társadalom minden rétege képviselve van. Ez a titok megalázza a magasban lévõt, s felemeli az alacsony sorban születettet. Ez a titok megtisztítja a káromkodó szájat s megbátorítja bizonyságtételre a félelmes szívût. Ez a titok drága kincs azok számára, akik megnyerték. Szent Pál így foglalja össze szeretett tanítványa, Timóteus számára:

„Kétségkívül nagy dolog az istenfélõ élet titka:
Testben nyilvánvalóvá lett,
Igazolást nyer lélekben,
Megjelenik az angyaloknak,
Pogányoknak hirdették,
Világszerte hittek benne
Fölment a dicsõségbe.”

Pénzes József esperes-plébános

Karácsonyi díszeket készítettünk