Balássy László
Nagyasszonyunk
A megdicsőült, vég-nélküli-Lét
csillagsugárba fonta földi Kelyhét,
hogy a Nagyasszonynak dicséretét
késő korok ujjongva visszazengjék.
Ki Teremtőjének Hajléka volt,
Választott az idők kezdete óta,
Kinek a Szívében hét tőr hatolt,
fölmagasztalva ült az égi trónra.
Hol ki-nem-hunyó lánggal ég a Nap,
hol a Szeretetnek nincs árnya, éje,
szüntelenül zeng a Magnificat
és Irgalom száll minden nemzedékre,
mert az Asszony, ki boldog s áldva-áldott,
átöleli e népet s a világot.