Bérmálás 2007-ben

Felnőtt keresztényekké váltak

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Tamás József püspök pünkösdvasárnapján Csíkszeredában osztotta ki a bérmálás szentségét. Délelőtt a Szent Kereszt felmagasztalása plébánián 154, délután a Szent Ágoston-plébánián 244 elkötelezett fiatal részesült a szentségben.

A pünkösdvasárnappal egybeesett bérmálkozás ugyanazt jelezte, mint ami az első pünkösdkor, a szentlélek eljövetelekor történt. Az ugyanis egyben az első bérmálást is jelentette – hangsúlyozta a délutáni szentmisén az érsek atya. Majd gondolatban zarándokútra hívta a befejezésre váró Szent Ágoston-templomot színültig töltő hívőket az első bérmálkozás helyszínére, Jeruzsálembe, abba a terembe, ahol az Úr Jézus elővételezte az utolsó vacsorán a másnapi keresztáldozatát, és ahol a boldog emlékű II. János Pál pápa 2000-ben szentmisét mutathatott be. „Az Úr Jézus élő egyházat alapított. Ma a templomokon lehet lemérni, hogy mennyire áll élő kövekből az oda tartozó keresztény közösség. Ti is templomépítő egyházközség vagytok, és nektek köszönhetően nyer értelmet ez a nagy templom. Az pedig, hogy építitek és kitartotok ebben egész a befejezésig, arra bizonyíték, hogy valóban élő közösség vagytok” – szólt a plébánia összes hívőjéhez. Örömteli hírnek nevezte azt is, hogy a bérmálkozók lelkigyakorlaton is készültek a szentség felvételére, és hogy mindannyian részt vettek a csíksomlyói pünkösdi búcsún. (Antal Ildikó, Hargita Népe, 2007. május 28.)

Gyermekként könnyű Isten gyermekének lenni.
De serdülőkorban felnőttként is Isten gyermekének maradni – feladat,
amely sokszor meghaladja a természetes ember képességeit.
Ebben segít Isten Lelke, a Szentlélek a bérmálás szentségében.

Gyakran csak becsvágyunk, hiúságunk sugallja, hogy a nehezebbet válasszuk.
És, ha mégsem sikerül?
A Szentlélek ajándékai megadják a helyes mértéket.

Bérmálkozunk, hogy vállalni tudjuk az Egyházat.
A bérmálás abban is segít, hogy ne restelljük a történelem folyamán,
gyermekei miatt kicsit ráncossá vált Anyánkat.
Megvetnénk azt az embert, aki koros „ráncos arcú” édesanyját restellené.
Hogy mi ne essünk ebbe a hibába, ezért is kapjuk Anyánktól a bérmálás szentségét.