Ft. Bálint Emil a Szent Ágoston templom új plébánosa

Amint már tudott, Nagyméltóságú és Főtisztelendő dr. Jakubinyi György érsek atya 2018. augusztus 1-től a csíkszeredai Szent Ágoston egyházközség plébánosává nevezett ki.

A váltás mindig nehéz, a pap és a közösség számára egyaránt.

Az elengedés, az új kezdés kihívást jelent és bátorságot, nyitottságot, bizalmat kíván a paptól és a közösségtől egyaránt.

Oroszhegyen születtem. 1995-ben szenteltek pappá, miután négy évet szolgáltam Gyergyószentmiklóson segédlelkészként, majd öt évet Nagyenyeden és filiáiban (Tövis, Torockószentgyörgy, nagyenyedi fegyház) tevékenykedtem, mint plébános. Utána pedig 14 évet töltöttem Balánbányán a hívek szolgálatában.

Megbízatásom elfogadásakor és ide való megérkezésemkor Szent Pál apostol szavai jutottak eszembe, amelyet a korintusi híveknek írt: „Gyöngeségem tudatában félve és elfogódva jöttem hozzátok. Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség  elragadó szavaiból áll, hanem a lélek és erő bizonyságából, hogy hiteteknek, ne emberi bölcsesség hanem Isten ereje legyen az alapja.”

A templomot, a hozzá tartozó plébániát látva, a mögötte lévő áldozatos munkára, az Isten és a közösség ügye iránti elköteleződésre, az önzetlen szeretetre gondoltam. Erről beszél az igényesen elvégzett munka, amelynek koordinátora és húzó ereje Ft. Pénzes József atya volt segítőivel, tanácsadóival, a hívek támogatásával együtt, akik támogatták az elképzelés, a tervek megvalósításában. Sütő András írja: „Önmagát becsüli meg az a nemzedék, aki tudomásul veszi, hogy az élet nem vele kezdődött.”

A plébániai élet is azokkal kezdődött, akik az idő jeleiből következtetve évekkel ezelőtt meglátták az új plébánia létrehozásának szükségességét, ugyanakkor szellemi és anyagi áldozat meghozatalával támogatták annak létrejöttét.

Ft. Pénzes József atya folyó év február 9-én az örökkévalóságba költözött. Itteni munkáját, feladatát elvégezte. A mi feladatunk, hogy ezt az örökséget megőrizzük, a kor kihívásait figyelembe véve tovább fejlesszük és jelenlétünk által élettel töltsük meg a templomot. Hiszen hiába a szép templom, az igényesen elkészített épület, ha nincs benne élet. A plébániai élet szebbé és tartalmassá tételéhez pedig rátok, önökre és mindannyiunkra szükségünk van. Szükség van az ötleteitekre, a kezdeményezőképeségetekre, a bizalmatokra, a jó szándékotokra, a nyitottságotokra és a tenni akarásotokra. A növekedés változást idéz elő, amely fájdalmas is tud lenni. A gyermeknek, hogy féfivá, vagy teljes értékű nővé váljék el kell hagynia a gyermeki szokásokat.

Az Isten iránti szeretetben való növekedéshez, az életünk szebbé és tartalmassá tételéhez, kérem az önök, a ti imáitokat. Olyan csapatra, közösségre van szükségünk, akik tudják melyik plébániához tartoznak és egymást segítve, bátorítva teszünk azért, hogy mindenki otthon érezze magát a plébánián és a teherviselések vállalásával próbáljuk Istennek és a közösségnek a legszebbet, a legjobbat adni magunkból.

Itt most megragadva az alkalmat, köszönetemet szeretném kifejezni Bálint István tisztelendő úrnak, aki Pénzes atya betegeskedése és halála után is több hónapon keresztül nagy lendülettel, töretlen munkabírással, jó szándékú elkötelezettséggel, jó szervezéssel irányította, vezette az egyházközség életét, hogy a kedves hívek ugymond semmiben hiányt ne érezzenek. Kívánom, hogy az elkövetkező időben is, mint munkatárs dinamikus lelkesedésével segítse, szolgálja egyházközségünket.

Bálint Emil  plébános