Gyertyaláng – 2010

A karácsony Isten felénk hajló szeretetének jele,
mely Jézusra mutat

 

 

Fotók: Nagy Gyöngyvér

Ünnepi elõadásra készülõdve

Zenés-verses karácsonyi összeállítást adott elõ a Gyertyaláng csoport

 

 

---

 

Isten éltessen, Gyertyaláng!

 

Vedd, és add tovább a lángot!

Láng… minden ember szívében van egy láng. Mindenkiben ott él egy láng… a szeretet és a remény lángja. Ebben biztos vagyok! Hogy miért? Egyszerû: mert e láng nélkül nem lehet élni.

Három évvel ezelõtt egy kis csoport alakult (és azóta is alakul). Mivel én még „friss hús” vagyok errõl a részérõl nem sokat tudok. És szerintem pontosan õk sem tudják a részleteket. De õszintén nem is érdekel. Nem érdekel, mert nem ez a lényeg. A kívülállóknak a „kis csapat” vasárnaponként színesebbé, szebbé, kellemesebbé tette a miséket. Volt, hogy régi, gyönyörû dalokat énekeltek, amelyek régi emlékeket ébresztettek az idõsebbekben,  volt, hogy szép, új dalokat hallhattunk, amelyek újra felébresztették a fiatalokban a hitet.

Emlékszem. De valójában az „éneklõs együttes” mögött sokkal több van. Az emberek álarcot viselnek, azzal leplezik igazi szándékukat. A Gyertyaláng is csak egy álarc… egy ürügy, hogy minden héten találkozzanak, összegyûljenek, táplálják és éltessék a lángot. Sokaknak menedék, amelyben szeretetet, megértést, boldogságot lelnek.

Sokkal többet jelent a Gyertyaláng, mint amit el tudunk képzelni… és sokkal több, mint amit õk bevallanak. Ürügy. Mert egy ilyen világban élünk. Ezekben az emberekben ott ég a láng. És ez a láng nemcsak a szeretet és a remény… hanem a hit is. A hit teszi õket azokká, akik. Volt, hogy a láng nem lobogott, hanem csak pislákolt. Volt, hogy a lángok összevesztek, de ez csak azért volt, mert szeretik egymást… És tudják, hogy egy õszinte pillantás, esetleg egy mély ölelés elég bocsánatkérés (nem mint máshol).

Az ünnepi szentmise után mindenki egy égõ gyertyát kapott, ezzel az üzenettel: „Vedd, és add tovább!” Tovább kell adniuk a szeretetet, a reményt és legfõképp a hitet.

Véletlen lenne a csapat neve: G Y E R T Y A L Á N G ??? Én nem hiszem. 

A kórus egyik Gyertyalángja

 

Pénzes pap bácsi együtt a fiatal énekesekkel a Gyertyaláng teremben.
Az énekcsoport Gyertyaszentelõ Boldogasszonykor ünnepelte harmadik születésnapját

 

---

 

Farsangi hangulat 2009-ben

A csíkszeredai Gyertyaláng ifjúsági kórus.
2008.  november 7–9. között Csíksomlyón megrendezett
12. Erdélyi Háló-találkozón tartottak elõadást

---

 

Gyertyaláng, tiszta fény…

 

„Gyertyaláng, tiszta fény, csonkig égõ áldozás,
áldozatban pusztulás, Isten oltárainál.
Gyertyaláng, tiszta fény, embert hívó lángolás,
végsõ percig lobogás áldozatunk asztalán.”

Hol is kezdõdött a Gyertyaláng története? Mindig szívesen emlékszem arra a napra, amikor Nándi atya üzent, hogy aznap estére énekpróbára vár minket. A régi kis hittancsapat összeült, és felzendült a mindenki által ismert ének: „Gyertyaláng, tiszta fény…” és kevéssel az elsõ énekpróba után felpendültek a gitárok az elsõ szentmisén. Mindenkit nagy izgatottsággal töltött el, míg lejárt az elsõ ének, de utána sem volt könnyû elsõre teleénekelni a templomot.
Aztán már néha-néha minket kértek fel egy-egy szentmisén való éneklésre. Mindig szívesen vállalkoztunk erre a feladatra. Eleinte nem volt könnyû elsajátítani a dallamokat, de idõvel sikerült. Aztán úgy fél évnyi énekelgetés után már mi kaptuk a kántori szerepet a vasárnap esti hét órás szentmisén. Mindig nagy lelkesedéssel készülünk vasárnapra, és talán még mindig repdesnek a pillangók a gyomrunkban, mikor kezdeni kell az éneket.
Sok jót éltünk meg együtt, de néhol akadt kudarc is, amikor a technika ördöge vagy akár mi magunk elrontottunk pár éneket. De a közösségre nem lehet panaszunk, hisz olyanok vagyunk, mint a testvérek. Próbáljuk megérteni egymás bajait, és ha módunkban áll, segítünk rajta. Lassan két éve már, hogy együtt énekelünk. Sok társunk elment, de szerencsére mindig volt utánpótlás. Sziminek és Emõkének is sokat köszönhetünk, sajnos õk már nem tudnak minden próbán meg szentmisén részt venni. De ezért adták át tudásukat nekünk, hogy kellõképpen folytathassuk az elkezdett munkát. Elmondhatjuk, hogy a két év alatt majdnem mindenki megtanult legalább egy hangszeren játszani, ebben is szerencsésnek mondhatjuk magunkat.
A nyári táborok, a téli hógolyó csaták meg a szánkózások mindig megmaradnak emlékeinkben.
A Gyertyaláng tagjának lenni nemcsak jó érzéssel tölt el, mindig mosolygok, amikor eszembe jut a kiscsapat és hiányzanak, ha elmegyek valahova. Ez a közösség az egyik legjobb dolog az életemben, és biztos vagyok benne, ha nem lenne, ki kellene találni. Sokunk élete megváltozott, és nagy ûr maradna a helyén, ha vége lenne… De ez még egyelõre – reméljük –, nem fog megtörténni, és kérjük Isten segítségét is, hogy adjon nekünk sok erõt és kitartást a folytatáshoz.
Nem utolsó sorban köszönjük Nándi atyának a támogatást és a sok szeretetet, és mindazoknak, akik mindig mellettünk állnak, nemcsak odafent, hanem itt lent is!!!
Szeretnénk köszönetet mondani Pénzes József esperes-plébánosnak is, aki sok mindenben segít minket és támogat!

„Szelíden könnyesen, minden új dal gyõzelem
ezer gyötrõdésemen, minden gyöngeségemen.
Gyertyaláng-életem könnyû széltõl megremeg,
de amit lehet megteszek, áldozattá így leszek!”

János Paula

 

A Gyertyaláng

 

Nagyon rég járok ebbe a közösségbe. Az elején csak hittanórák voltak, amit Nándi pap bácsi tartott. Nagyon tetszik ez a kiscsapat, mert bármilyen hangulatom van – ha bánatos vagyok, vagy éppen jó a kedvem -, bejövök a társaságba és kiélhetem az életemet, kiönthetem a lelkemet. Lassan már 5 éve járok ide, azóta sokan elmentek, de sokan is jöttek. Összetartó és kitartó a csapatunk. Minden nyáron kirándulások vannak, amelyeken nagyjából mindenki részt vesz. Vannak kisebb összeszólalkozások is, de általában minden rendbe jön. Egyszóval: számomra a Gyertyaláng egy rész az életembõl. Nélküle egy üres tér, üres hely lenne a szívemben.

Czüvek Klára

 

 

Kis közösségünk

 

„Egy gyertyaláng megidéz egy lelket.
Egy láng, mely felidéz egy emléket…
nincs hangja, nem énekel, nem zenél.
De a hang jó a lélekhez, szavak nélkül is beszél!”

„Nem választhatod meg, hogy hogyan halj meg, hogy mikor, csak abban dönthetsz, hogyan fogsz élni!” Nos, mi a Gyertyaláng kórus tagjai azt választottuk, hogy így élünk, hogy tagjai leszünk ennek a közösségnek, összetartunk, támogatjuk egymást. Az idõnkbõl szentelünk arra, hogy egy héten pár órát egymás társaságában töltsünk el örömmel, és mikor kell, szívvel-lélekkel énekelünk, így érezve Jézus közelségét. Egy héten egyszer-kétszer összegyûlünk énekpróbára, hogy a vasárnapi szentmisén minden jól menjen. Ilyenkor közösen énekelünk, és jól érezzük magunkat.

Templomi kórusról körülbelül egy, másfél éve beszélhetünk, de már azelõtt is énekeltünk „magunk között”, a régebbi hittanórák alkalmával. Egyesek már több mint öt éve ehhez a közösséghez tartoznak, mások késõbb jöttek. Más-más iskolából vagyunk, de ez nem hátrány, jó csapat alakult ki, és mindig nyitottak vagyunk bárki elõtt, aki szeretne hozzánk csatlakozni. Itt ki lehet kapcsolódni, jó társaságra találni, és olyan barátokra, akik jóban-rosszban mindig melletted állnak. Összetartunk és próbálunk figyelni egymásra.
Nem csak önmagunkért járunk ebbe a közösségbe, hanem azokért is, akikre számíthatunk, és fontosak nekünk: „Magának az esõ sem esik, nap se süt… te sem csak magadért, hanem másért is vagy itt!”

Sok mindenkinek köszönettel tartozunk a Gyertyaláng támogatásáért, úgy fentinek mind földinek.

Szabó Izabella

 

---

A legtöbb egyházi kórus többnyire az ünnepek közeledtén gyûl össze, nagyrészt karácsony, húsvét és a település búcsúünnepe idején fejti ki tevékenységét. Van azonban, ahol állandó jelleggel mûködnek ezek a zenészeket, énekeseket tömörítõ csoportok, sõt Csíkszeredában például több ifjúsági egyházi énekkart is számon tartanak.
Nemrégiben, pontosabban Gyertyaszentelõ Boldogasszony ünnepén mutatkozott be hivatalosan is a Szent Ágoston-templomban a Gyertyaláng nevû ifjúsági csoport, amely fõként a hétköznapra esõ egyházi ünnepeken vállalja a szentmisék ünnepélyesebbé tételét. Nem csak ifjúsági dalokat énekelnek. Hangszereik a szintetizátor, a gitár és a furulya. Nagyrészt kilencedik osztályosok, akik már három éve járnak hittanra a Szent Ágoston-plébániára, és a tavaly év végén, amikor már az ifjak csoportjába kellett volna „átkerüljenek”, úgy gondolták, keddi csoportjukat mindenképp szeretnék megõrizni. A kötelezõ heti egy bérmálkozás-felkészítõ mellett vállalták, hogy még egy alkalommal öszegyûlnek, ilyenkor tanulják az egyházi énekeket Majla Géza óvó bácsi, Molnár Jenõ kántor és több alaptag irányításával. Mintegy 15-20 diák (egynéhányan közülük mûvészeti szakközépiskolában folytatják tanulmányaikat) jár rendszeresen ezekre a próbákra, nagyrészt lányok. Bíró Nándor tisztelendõ, akinek messzemenõ támogatását élvezik az ifjak, kihangsúlyozta, leginkább azt értékeli, hogy önzetlenül, saját örömükre, a közösségért járnak, és hogy van érdeklõdés az egyház, az egyházi zene iránt. (Székely Judith – Csíki Hírlap, 2007. május 2.)