Székelyhon, 2010 augusztus
Templombúcsú corpus-szenteléssel
Zsúfolásig telt hívekkel vasárnap délben a csíkszeredai Szent Ágoston-templom, ahol búcsút és templomszentelési évfordulót ünnepeltek. A szentmise keretében megáldották az ez alkalomra elkészült harmadik Xantus Géza-alkotást, a 2,6 méter magas Krisztus-szobrot.
Hargita Népe, 2010. augusztus 27.
Elkészült a Szent Ágoston-templom harmadik szobra
Híveit átölelõ korpus
Újabb nagy méretû, 2,6 m magas szoborral, ezúttal a korpusszal készült el zsögödi mûtermében Xantus Géza képzõmûvész. A kereszthalál és a feltámadás misztériumát egyaránt hirdetõ Krisztus-szobrot korábbi alkotásaival egy térben, a csíkszeredai Szent Ágoston-templom apszisában fogjuk látni.
Felszentelésének elsõ évfordulójára és egyben az idei búcsúra készülõ Szent Ágoston-templom szentélyébe a napokban helyezik el az újonnan elkészült monumentális szobrot. Kerek egy éve, hogy a templom oltárát jobbról Szent Ágoston püspök, balról Szent Mónika imádságos alakja vigyázza. Középen az építõmunkálatok során, két egymáshoz erõsített gerendából kialakított fakereszt állt. A közelgõ ünnepre idõzítve azt egy arányosabb, de ugyancsak méretes (5,82 cm) kereszttel helyettesítik.
„Amikor Pénzes József esperes úrtól megkaptam a felkérést, hogy ezt a teret töltsem ki, rám bízta az elképzelést. Mivel a templom patrónusa Szent Ágoston, evidens volt, hogy rá utaló ábrázolásra gondolt. Már elsõ ránézésre a tér arról gyõzött meg, hogy semmiképp nem oltárképet, hanem szobrot kíván az a kiképzés. Középen már adva volt az építkezés során felállított fakereszt és a posztamens. Arra álmodtuk meg közösen, a vázlataim alapján Szent Ágoston és Szent Mónika alakját. De középen maradt az ácsmunka, az építõmunkálatok során kialakított fakereszt, amely nem is illett oda annyira, meg aránytalan is volt. Úgy láttam jónak, hogy középre egy korpusznak kellene kerülnie" – indokolja a mûvész a Krisztus-szobor szükségességét.
A 2,6 méter magas Krisztus tegnap még nem a templomban állt, hanem Xantus Géza mûtermében dominálta a teret. S bár az utolsó csiszolások még hátravoltak, a mûvész készséggel magyarázta az egyes megoldások mögött rejlõ koncepciót. Mint mondta, a korpusz kezei azért nem nyúlnak a magasba és azért zárnak be derékszöget a testtel, hogy jelezzék a keresztrefeszítés és kínszenvedés misztériumát, mintegy kereszt formát alkotva, ugyanakkor a feltámadást is hirdessék, hisz csak a térdek roggyannak meg a súlytól, nem lesz a kereszthez szegezve a korpusz. „Adtam neki egy kis dõlésszöget is azáltal, hogy olyan 30 cm-rel elõrebillentem a szobrot, s maga a kereszt is billenthetõ lesz, így vélhetõen egyfajta könnyedséget, lebegést fog tükrözni és kvázi átölelõ lesz" – mondja elképzelését a mûvész. S mindjárt hozzáteszi, ez nem kizárólag újszerû, van még ilyen jellegû, kezét vízszintesen megjelenítõ keresztábrázolás és térbeli elõrebillentés, de õ ezt választotta, mert ezt találta a legkifejezõbbnek.
Forrasztott rézbõl készült ez a szobor is, akárcsak a két korábbi alkotás. Hat tábla rézlemez, 6 és fél kiló rézszál ment rá, és a váz súlyát is számolva, mintegy 100 kilogrammot nyomhat az alkotás.
A rézlemezek kivágása, hajlítgatása és a több réteg egymásra forrasztása idõigényes és cseppet sem könnyû eljárás. „Ha ezt agyagból kellene megmintázni, kétségtelen, lényegesen rövidebb idõ alatt meg lehetne formázni, majd arról gipszmintát venni és kiönteni. Itt a lemez merevsége ad egyfajta nehézséget, viszont kikerülhetõ az igencsak költséges öntési folyamat" – utal a rézlemezes technika elõnyére és a vele járó nehézségekre. Csakhogy Xantus Géza szereti a mûtermi kihívásokat.
„A Szent Ágoston-templom belsõ szerkezete és felépítése modern, sokkal közelebb áll egy ilyen jellegû munka a stílusához, mint egy klasszikus, öntött szobor. Az építész is így vélekedett" – indokolja a döntésüket. A templom belsõ harmóniájára pap, mûvész és építész valóban odafigyelt. Ezért készültek rézdomborításos technikával a keresztúti stációk is ugyancsak Xantus Géza mûtermében.
A korpuszon jó négy hónapon át dolgozott reggeltõl estig a mûvész, de már korábban érlelte elképzeléseit, rajzolta több szemszögbõl is a vázlatokat. Az utolsó csiszolásokkal a forrasztások nyomait finomítja, és a szobor patináját adja meg.
A szenvedõ és feltámadt Krisztust ugyanazon alkotásban megjelenítõ mûvész is várja, hogy rendeltetési helyére kerüljön az alkotás.
S noha a templom plébánosa, Pénzes József esperes eredetileg meglepetésnek szánta hívei számára a búcsúra készülõ szobrot és keresztet, azt maga is helyeselte, hogy akárcsak a korábbi két monumentális alkotás, ez a szobor is kaphasson egy kis mûtermi bemutatást. Tán ezáltal a búcsúra készülõ hívek tudni fogják, mitõl olyan sajátos, olyan átölelõ a szentélybe magasodó korpusz.
Antal Ildikó
Utolsó simítások a mûteremben
Fotó: Csíki Zsolt
2009
A templomszentelés ünnepségéhez kapcsolódó további oldalak (2009):
Felszentelték Székelyföld második legnagyobb templomát
http://www.3szek.ro/modules.php?name=3szek&id=22607&Cikk=Felszentelt%C3%A9k%20Sz%C3%A9kelyf%C3%B6ld%20m%C3%A1sodik%20legnagyobb%20templom%C3%A1t%20(Hitb%C5%91l%20sarjad%20a%20j%C3%B6v%C5%91)%20-%20Bed%C5%91%20Zolt%C3%A1n
A Szent Ágoston-templom szentelése Csíkszeredában – videofelvétel
http://www.magnificat.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=3276&Itemid=263
Templomszentelés Csíkszeredában –
http://www.dunatv.hu/otthon/szeredai_templomszenteles.html
Új templom Csíkszeredában
http://umsz.manna.ro/tarsadalom/uj_templom_csikszeredaban_2009_08_
Csíkszentágoston megismételhetetlen ünnepe
http://www.csiki-hirlap.ro/index.php?id=25919&menu=aktualis_olvas#top
Tisztelgés Szent Ágoston emléke elõtt
http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=31054
Székelyhon, 2009 augusztus
A szentegyházat a jó Isten építi
Imaalapra, „embertéglákból”, a testvér-lét kötõanyagával hamarabb felépült az egyházközösség, mint a kõtemplom. Együtt élték az istenháza emelkedésének napi örömeit; kétkezi segítséggel, törõdéssel és kitartással is támogatták az építõket. Ismeretlenként is jó volt belépnem a misézõ kápolnába, és soha nem jöttünk el úgy, hogy ne csodálkoztam volna rá: nem mennek haza a hívek anélkül, hogy ne beszélgetnének még egy kicsit az épülõ , katedrális méretû szentegyház védelmében. Amióta parkosították a szentelésre váró hely környezetét, soha nem üresek a padok. És a nénikék a hétköznapi misék elõtt is hosszasan imádkoznak.
Az építtetõ esperesnek, Pénzes Józsefnek õk a megtartói – derûs a hangja is, amikor errõl szól. Nem is akartunk a nagy áldozatvállalásokról szólni. Másfél évtized nagy idõ – beszél a felépítmény. A lelkipásztort arról kérdeztem: ha belefáradt a munkákba, a biztatást, a továbblépéshez az erõt miképpen juttatta el Isten hozzá? Közeli az élménye: sürgette, a frissen hozott földbe minél elõbb kerüljön bele a fûmag. És mire elegyengették, megzendült a magasság, és az áldást osztó ég csatornái is megeredtek.
Valamikori tanárától tanulta: felelõs lelkiatyaként tekintse családjának az egyházközséget. És mint egy családban, tudták folyamatosan a hívek, mit végeztek el a munkálatokból, melyek a soron következõk. És – ezt már a közösség tagjai mondták el hálával – mindenkinek mindig mindent megköszönt. Legjobban az öreg néni egy lejét és imaszolgálatát. „Jó vele dolgozni, bárhányszor szükség van rám!” – nyomatékosította másik önkéntes. „Ha valahová lehet tartozni, ez az a közösség!” Minden ünnepre, ahogy a közös pénzbõl jut ajándék a családtagoknak, úgy a Szent Ágostoniaknak is: egy-egy nagyobb megvalósítást is ünnepelhettek. Legmeghatóbbként a karácsonyra felgyúló fényeket emlegetik. Most a kis ministráns azért is boldog: a négyharangos templom legnagyobb ünnepére személyes meghívót kapott.
Egy-egy hálasóhaj azokért is szól, akik nem érhették meg a felmagasodását. Vagy akik visszatérnek egy-egy szertartásnyira. A Kalász- és Tudor-negyed plébániája 11 000 körüli lelket számlál. Aki késõbb költözött oda, hamar otthonra lelt a gyülekezetben is. A kietlen tömbházsorok a templom felé igyekvõktõl szépülnek. Üdítõ lelki sziget a korszerû lelkipásztorkodás, a személyes és közösségi lelkigondozás tere; az egyházközségi csoportok és rendezvények laka, ami mind helyet kapott a templom belterületén.
„Sok kicsi adja a nagy erõt.” A sok fohász, az építtetõ plébános hátán számtalanszor megvizült ing „mind ott van, de isteni gondviselés nélkül nem lehetett volna összekovácsolni”. Fiatal beszélgetõtársam mondta: „Még sehol sem volt, de láttam benne a jövõt.” Pénzes József esperes pedig azért is hálát ad, akivé lélekben vált e folyamatban. Vallja: lehetne nagy dolgokat mondani, de nem szükséges. A hétköznapok apró morzsái között, amitõl jól lakik a lélek, és az apró-cseprõ dolgokban lehet meglelni az építtetõt. A Gondviselõ minden nap feladatát megírja levélben: csak ki kell bontani a borítékot. Egy közösség lelki életének tükre, mennyit áldoz, hogy az Istennek szentelt hajlék élettérré váljék. Az utánunk jövõknek is üzenet az egyházmegyei millenniumi évben ez a templomszentelés – összeérintett munkás-, és imára kulcsolt kezek hálaadása.
Molnár Melinda
Hargita Népe, 2009. augusztus 14.
Mûterembõl a templomba
A tekintélyt és méltóságot sugárzó Szent Ágoston-szobor, illetve a napokban befejezett, imádságos Szent Mónika-szobor tegnap délután került rendeltetésének helyére: a felszentelésre váró Szent Ágoston-templom apszisába. A Xantus Géza képzõmûvész mûtermébõl elszállított alkotások vigyázzák mostantól a templomot, melynek felszentelési ünnepe két hét múlva, augusztus 29-én lesz 10 órától.
„Valóra vált az álom, amely ezentúl már tetté kell formálódjon, hogy a legnagyobb álom, az örök üdvösség is megvalósuljon" – fogalmazott meghatódva Pénzes József esperes-plébános a templom végsõ formáját elnyerõ szentélyébe lépve. Kérésünkre az utolsó simításokról is beszámolt, mint ahogy tette ezt hétrõl hétre, hónapról hónapra az egyházközség hívei számára a templom épülésének kezdetétõl, 1993-tól. Hisz a legapróbb munkálatok megvalósulásáról is tájékoztatta híveit, hogy együtt örülhessenek és követhessék a templom felépülésének folyamatát.
Ha csak az épület méreteit és befogadóképességét tekintjük, meggyõzõdhetünk annak impozáns jellegérõl. Az ülõhelyek száma 700, befogadókapacitása mintegy 1200, ilyenkor zsúfolásig telik a templom. Az össz-kiterített felület 3720 négyzetméter, ebbõl beépített 1730. A templom magasztosságát az égbe nyúló fémszerkezetes, 33 méter magas tornyok is kellõképpen érzékeltetik. A tornyok rácsos szerkezete köszön vissza a templom belsejében, az újonnan érkezett bútorzatban is. Így az összhang a lehetõ legteljesebb. Azzal pedig, hogy a felszentelés a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye millenniumi rendezvényeinek keretébe illeszkedik, még hangsúlyosabb ünneppé válik az idei templombúcsú napja. Erre a nagy ünnepre idõzítve kerül minden megálmodott alkotás és bútordarab a helyére.
Képzõmûvészeti remekmûvek
A rézlemezekbõl megformált, két és fél méter magas, 80-90 kilogrammos alkotások immár végsõ helyükre kerültek. Itt szeretné csiszolni és lakkozni a már kész szobrokat Xantus Géza, és azért itt, mert nem akarta, hogy a szállítás során megkarcolódjon a mûteremben felvitt lakkréteg. Az alkotások szállítása sem volt egyszerû, hisz Szent Mónika szobrát arccal lefelé kellett fordítani, hogy a finom kidolgozású fejkendõ ne sérüljön meg. Olvasóink korábban már bepillantást nyerhettek a mûvész mûtermébe, amikor a Szent Ágoston-szobor elkészült, most pedig arról biztosíthatjuk õket, hogy az alkotó ígéretéhez híven – noha az anyag és a technika alig teszi ezt lehetõvé – az édesanya, Szent Mónika alakja valóban finomabb, arcvonásai még kidolgozottabbak. „Az arcok részleteibe belemélyültem, de maga a kompozíció is megkövetelte, hogy ne nagyoljam meg. Megítélésem szerint túl is léptem a lemez technikáján, hisz bevált módszer az illesztéseknél a forrasztást durván hagyni" – magyarázza a mûvész, miközben a fém megmunkálásának módozatait említi. Ha bronzból öntik, kétszer gyorsabban megmintázta volna, viszont legalább ötször nagyobb költsége lett volna az alkotásoknak.
De mivel belsõ térben a szobor nincs kitéve az idõjárás viszontagságainak, rézlemez mellett döntött a megrendelõ esperes-plébános, illetve a hozzáértõ mûvész, aki tavaly kapta a felkérést. Az utóbbi hetekben napi tíz-tizenkét órát dolgozott csak a szobrokon, és ezzel párhuzamosan készítette a keresztút stációit. Természetesen azokat is rézdomborításos technikával, hogy a templombelsõ egységét semmi ne csorbítsa. A stációk a késõbbiekben kerülnek a helyükre, jelenleg azok keretbe illesztésén dolgozik a mûvész.
„Egy közösség számára templomuk felépülése és felszentelése nagy esemény. S az, hogy egybeesik a jubileumi évvel, mindenkinek még nagyobb öröm. Kétségtelen, hogy nagy kihívás volt egy ilyen templomba munkát készíteni. Mûvészileg is. Egy-egy kisebb munka, kép ugyanis elkallódhat, de ha a történelem is úgy akarja, ezek a szobrok hosszú idõn keresztül itt fognak állni" – tette hozzá Xantus Géza elkészült alkotásait szemlélve.
Az utolsó simítások
A szobrokhoz hasonlóan a szentély vadonatúj bútorzata, azaz a keresztelõkút tartórésze, a húsvéti gyertya tartószerkezete, a felolvasóállvány és természetesen maga az oltár, illetve a székek ugyancsak tegnap délután érkeztek a templomba. „Már csak a legutolsó simítások vannak hátra. Igaz, a szobrok esetében ezek szükségességét már csak a mûvész látja, de fõ hogy lelke rezonanciájának megfeleljen" – vélte az esperes, majd azt említette, hogy mára várja Tamás József püspök urat, hogy õ is osztozzon a készülõdés örömében. „A fõpásztor szava mindig sokat jelent, megerõsít, szentesíti terveinket" – mondta az esperes, aki már két héttel az ünnepség elõtt azon töpreng, miként fogja a nagy megvalósítást köszönet formájába önteni, hogy mindenki magáénak érezze annak egy-egy kis morzsáját.
Antal Ildikó
szereda.Origo, 2009. augusztus
Templomszentelési ünnep a Szent Ágoston Egyházközségben
– interjú FT. Pénzes József esperes-plébánossal –
Legnagyobb ünnepére készül a Szent Ágoston Egyházközség. A templom búcsúnapján, augusztus 29-én avatják szent hellyé az épületet, az élõ egyház képmását. Ön szerint milyen jelentõséggel bír, milyen többletet jelent az, hogy épp a Gyulafehérvári Római Katolikus Fõegyházmegye alapításának ezredik évfordulóján, a millenniumi év keretében veheti birtokba Isten az Õ dicsõítésére épített templomot?
A kérdés helyén való, a válasz megfontolandó. Nem lehet elhamarkodottan csak annyit mondani, hogy ez a közösség tenni akart valamit. A felszentelés elõtt álló templomunk egy valós szükséghelyzetet oldott meg Csíkszeredában, a közösség pedig felvállalta ezt a nehéz feladatot, azt, amit az õsök példaképként megéltek már elõttünk. Gondoljunk csak arra, hogy õseink sokszor a semmibõl milyen monumentális dolgokat tudtak építeni, ami egyben hitüknek a kifejezõje volt, ugyanakkor üzenet a jövõbe, hogy így kell eljárni, mert csak ez az egyetlen szilárd alap. Ennek tükrében kötelességünk úgy megélni a katolikus szellemiségben ezt az ezeréves történelmet, lelkiséget, hogy az utánunk következõk is követendõ példaképként hivatkozhassanak ránk, tárgyi objektumokkal is bizonyítva hozzáállásunkat, ami majd a jövõ közösségének továbblépését, továbbélését szolgálhatja.
Az álom beteljesülésének kapujában milyen érzések, gondolatok hatják át, illetve ezek tükrében hogyan tekint vissza az esperes úr a templomépítés több mint tíz éves idõszakára?
Nagyon érzékeny húrt érint, mikor errõl kell beszélnem. Elõször is nem tudom, hogy miért voltam én alkalmas az Úristen szemében erre a feladatra. Nem fogja tudni senki a földön ezt megválaszolni. De meg kellett élni, és Õ adta hozzá az erõt, elültette és életre keltette a hozzáállást a jó emberek szívében. Mert ez nem egy embernek a munkája, nem száz embernek, nemcsak a csíkszeredai közösségnek, ez sokkal több.
Milyen érzések? Nemrég egy magyarországi csoportot vezettem körbe a templomban, a plébánián és a kertben, közben meséltem, de egy pillanatig sem éreztem úgy, hogy ezt a templomot „el akarom adni”, vagy fel akarom hívni a figyelmet híveim áldozatos készségére. Végül odalépett hozzám a csoport egy idõsebb hölgytagja és azt mondta: „Atya, végig figyeltem, ahogy beszélt errõl a templomról, és az jutott eszembe, mikor világra hoztam elsõ gyermekemet, és mindenkivel el akartam hitetni, hogy õ a legcsodálatosabb, a legszebb.” Ez a hölgy kimondta helyettem, amit érzek.
Természetesen voltak fehér éjszakák, megpróbáltatások, de ezek alázatra tanítottak, hiszen kopogtatni kellett sokszor, sok helyen. Ugyanakkor lehetõséget adtak meglátni, mi lakik az emberek lelkében. Olyanoknak tapasztaltam meg a jóságát, együttérzését, azt a megerõsítést, hogy jó, amit csinálunk, akikrõl nem is gondoltuk volna, hogy egyszer csak elõkerülnek. És itt csatolnék vissza újra a millenniumi üzenethez, hisz a közösség ezen tagjai is épp ahhoz akartak hozzájárulni, hogy általuk is fennmaradjon az, amit örökségül kaptunk ezer esztendõn keresztül.
A legfontosabb pedig az, hogy a nehézségek megerõsítettek abban, hogy amikor szükségünk van rá, Isten nem hagy el. Az ember mikor visszatekint, kicsit szégyenkezik, amiért bizonytalan volt, amiért sokszor így sóhajtott fel: Uram, ha nem segítesz, elveszünk! Pedig tudnia kellett volna, hogy Õ velünk, mellettünk áll.
Ratzinger bíboros szavaival élve „a szellem építi a köveket, nem megfordítva (…), ahol a szellem nem eleven, ott a dómok múzeummá válnak (…), csak a hit tudja elevenen megtartani a székesegyházat”. Ön szerint milyen létjogosultsága van ennek a gondolatnak napjainkban ebben az egyházközségben? Hogyan vetíthetõ rá ez a gondolat napjainkra, illetve erre az egyházközségre?
„Segíts magadon, és az Isten is megsegít!” – mondanám, hiszen nem várhatjuk el Tõle, hogy elvégezze helyettünk azt a munkát, amit ránk bízott. Az, hogy a „dóm” múzeummá válik vagy sem, attól is függ, hogy ki és hogyan fogja majd hirdetni itt Isten igéjét, hogy szeretni fogja-e ezt a közösséget, mennyire tekinti majd szívügyének annak továbbvitelét, amit az elõtte lévõ generáció felépített.
Ahhoz pedig, hogy eleven legyen egy „székesegyház”, meg kell tanítanunk egymást közösségben, egy-egy szentmiseáldozaton megtapasztalni azt, hogy Isten célt tûzött ki elénk, és bízik bennünk. Azt szoktam mondani, egy gyermekszáj-történet csattanóját idézve, hogy bár Isten mindenhol jelen van, a rendelõje a templom marad, ahová el kell jönni. És el is jönnek. Mert megvannak ugyan népünk hibái, bûnei, de a lelkek belsejében olyan kimondhatatlan isteni kegyelem van, amit itt, a templomban, a közösségben tud megtapasztalni.
Ez a templom nem fog kiürülni. Az én idõmben biztos, hogy nem, és reméljük, hogy generációk múlva sem. Õ eddig soha nem hagyott cserben. Õ akarta, hogy ekkora és ilyen legyen ez a templom. Egészen biztos, hogy be is fogja tölteni.
Készítette: Ferenczy Krisztina
Hargita Népe, 2009. június 12.
Idõtálló munkákat a szakrális térbe
Készülnek a Szent Ágoston-templom szobrai
A méltóságot sugárzó, impozáns alkotás vagy az azt megformáló mûvész elõtt hajtsunk elõbb fejet? – merült fel bennem a kérdés, amikor Xantus Géza mûtermébe léptünk a minap. Mûhelyének közepén ugyanis ott magaslik a két és fél méteres Szent Ágoston-szobor, tekintélyt parancsoló vonásaival, pásztorbottal és könyvvel a kezében, püspöki süveggel a fején. Kérdésemre azonban csak mosolyog a mûvész, sõt szabadkozik, hogy még nincs is teljesen készen, nem nyerte még el végsõ patináját az alkotás… Mondhatná is, korai még a betoppanásom, és várjak, míg teljesen elkészül a munkával, Szent Mónika alakjával ugyancsak, mégis szívesen fogad, õ is belátja, a Szent Ágoston-egyházközség hívei igencsak kíváncsiak a felszentelésre váró templomuk szentélyébe kerülõ alkotásokra. De nemcsak õk, hanem a millenniumi évet ünneplõ teljes egyházmegye is várja, a mûértõ közönségrõl és a szakmáról nem is beszélve.
Rézlemezek és a forrasztáshoz szükséges szerszámok, eszközök sorakoznak Xantus Géza képzõmûvész mûtermében. A filozófus szent portréját ábrázoló, már megrepedezett agyagszobor lekötözött lepel alatt húzza meg magát – nem is marad hosszas életû, hisz szétbontja a mûvész…, továbbá vázlatrajzoknak nevezett finom vonalvezetésû grafikák hevernek az asztalokon. A szobrászathoz, rézdomborításhoz, grafikához, azaz a különbözõ technikákhoz szükséges eszközök együttese nem újszerû látvány Xantus Géza mûhelyében. Került már ki mûtermébõl hasonló monumentális méretû szobor a szatmári egyházmegyébe. Most újabb szakrális térbe, ezúttal a csíkszeredai Szent Ágoston-templom apszisába szánt alkotások megvalósításán dolgozik. Az elképzelés alapján ugyanis a teret kitöltõ, alkalomszerûen létrejött gerenda-keresztet – esetleg idõvel az azt helyettesítõ korpuszt – két szent alakja fogja õrizni: a kereszténység nagy filozófusa, Szent Ágoston, aki egyben az új templom védõszentje is, valamint az õ édesanyja, Szent Mónika.
„Elõször megrajzoltam mindkettõjük alakját négy nézõpontból, mivel körszobrok lesznek, majd megmintáztam Szent Ágoston portréját, hogy megkönnyítse a késõbbi megformálást" – mutatja Xantus Géza a már majdnem teljesen kész mû vázlatait, amelyek különálló mûvészi alkotásoknak is beillenek. Kérdésemre, hogy miért a réz mellett döntött, azt válaszolja, a réz is éppoly idõtálló anyag, mint a bronz, viszont jóval olcsóbb. „Igaz ugyan, hogy formálás után is marad egy kisebb merevsége az anyagnak, nem olyan, mintha agyagból lenne megmintázva, majd késõbb kiöntve" – magyarázza a mûvész, de a már majdnem kész alkotással arról gyõz meg bennünket, hogy az anyag adta lehetõséget maximálisan kihasználta. Hisz merev lemezekrõl lévén szó, még a ruházat finom gyûrõdését is hûen visszaadja az alkotás. „Nézõpont kérdése, hogy mennyire kell leegyszerûsíteni vagy a részletekbe belemenni egy-egy munka során, viszont az az én elvem, hogy szakrális térbe olyan munkákat szabad elhelyezni, amelyek idõtállóak, nem pedig pillanatnyi stílus- vagy divatirányzatot szolgálnak ki. A mûvészettörténet során sokat változnak a stílusok, hol leegyszerûsödnek, hol pedig visszatérnek a részletezõbb, kifejezõbb, figuratív formákhoz, viszont a szakrális térbe elhelyezett alkotás túl azon, hogy hívõ emberek közegéhez szól, olyan kell legyen, hogy a késõbbi korok is felfedezni véljenek benne valamit" – vallja a mûvész.
Szent Ágoston a keresztény filozófia egyik megalapozója, akinek nézetei ma is idõtállóak, mondja a teológiát is végzett képzõmûvész, mielõtt magyarázattal szolgálna, hogy miért püspöki díszben formálta meg a szent alakját. „Szent Ágostont inkább tudósként szokták ábrázolni, de mivel itt a templom védõszentje is, én miseruhába öltöztettem. Nem ritka ez az ábrázolás sem, hisz õt az Ágoston-rendi kanonokok, a teológusok védõszentjeként is tisztelik. Ezért van tehát püspöki díszben, a kezében tartott könyv pedig filozófusi tevékenységére utal" – teszi hozzá.
Mégis van valami sajátos élethû-hatás a statikus szoborban, s míg azon tûnõdnénk, hogy a fejtartása vagy a lépni akaró testtartása az oka ennek, a magyarázat is elhangzik: a szobor alakja kissé befordul a centrális tér felé, mint ahogy a készülõ Szent Mónika alakja is. A statikus testhelyzetén belül mozdította el a mûvész az alakot, és ez a minimális elmozdulás mintegy élõvé teszi a figurát. „Távolabbról nézve érvényesül inkább, de ezt már a görögök kitalálták, majd a reneszánsz nagy mesterei is alkalmazták. Ez a bizonyos figura serpentinata megoldás" – magyarázza a mûvész. Ugyanakkor az életútjuk alapján ismert szentek emberi vonásait, jellembeli tulajdonságait is tükrözik az alkotások, ezért látjuk Szent Ágoston egyházfilozófust egyszerre szerénynek és magabiztosnak, ezért látjuk a kezeit keresztbe tevõ Szent Mónikát imádságos lelkületûnek és elégedett édesanyának.
Még nem tekinti teljesen kész alkotásnak Szent Ágoston szobrát sem a mûvész, hisz újabb redõt, apró díszeket kíván a miseruhára. Jelenleg Szent Mónika szobrának arcán, fején dolgozik. A festõállványhoz rögzítve áll mintaként a modell utáni rajz. Finom vonalak, nõies, szép vonások. Rézlemezekbõl ezt visszaadni még nehezebb feladat, mint a valamivel markánsabb férfiarc esetén… Mónika alakja csak annyival lesz alacsonyabb Szent Ágoston szobránál, amennyit a szem megkíván, mintegy 2,30 méteresre tervezte a mûvész. A munkafolyamat mondhatni két szakaszban zajlik. A szobrokkal inkább délután foglalkozik, délelõttönként pedig ugyancsak a templomba szánt keresztút stációin dolgozik. Rézdomborítással készíti el a keresztút állomásait, azok is mûvészi díszei lesznek a Szent Ágoston-templomnak. A terv szerint az augusztus 29-i felszentelésre minden a helyére kerül.
Szent Ágoston szobrát próbából a templom szentélyének bal oldalára helyezték egy kis idõre, és a megfelelõ perspektívának köszönhetõen azt tervezi a mûvész, a késõbbiekben a pásztorbotot kissé elfordítja, gondosan odafigyelve minden apró részletre.
A millenniumát ünneplõ gyulafehérvári egyházmegye, de legfõképp a csíkszeredai templom felbecsülhetetlen ajándékot kap Xantus Gézától. Õ azonban szerényen fogalmaz: „A mûvész oda megy, ahová hívják, ahová felkérést kap. Itthon is kaptam már freskó- és oltárképrendelést Boros Károly fõesperestõl, de ilyen jellegû, szoborra vonatkozó felkérést ez idáig még nem. Hál’Istennek, Pénzes József esperes úr részérõl ez is megtörtént. Most pedig próbálok a képességeim szerint úgy megbirkózni a feladattal, hogy elsõsorban én legyek megelégedve a munkával, hogy hinni tudjak abban, majd mások tetszését is elnyeri. Kétségtelen, hogy mindegyik felkérés kihívás, fõleg a monumentális munkák készítése…"
Antal Ildikó
„Nem ének-, hanem hittancsoportként indultak. Az elején nagyon sokat segítettek a hitoktatók abban, hogy a fiatalok rendszeresen járjanak a plébániára” – vázolta a kezdeteket Bíró Nándor tisztelendõ, aki korábban hittanórákat tartott a kis közösségnek, majd hozzátette, hogy egy jó ideje egymásért, a közösségi élményért járnak próbákra a fiatalok. „Sokszor van olyan, hogy állandó találkozási napokon kívül lemegyek a Gyertyaláng terembe, és ott vannak valakik. Örvendek, hogy magukénak érzik” – fogalmazott.
A Gyertyaláng közösség vezetõje, János Paula írásban foglalta össze rovatunk számára az elmúlt két év eseményeit, az ezek köré szövõdött gondolatokat. Ezekbõl szemelgetünk a következõkben: – Történetünk érdekes, mivel két évvel ezelõtt talán egyikünk sem gondolta volna a csapat tagjai közül, hogy ezután mi énekeljük végig a vasárnap esti ifjúsági szentmisét. Korábban már volt egy kis csapat, keddenként Nándi tisztelendõ hittanórákat tartott nekünk. Aztán egy este, Gyertyaszentelõ Boldogasszony ünnepe elõtt, megszólalt a telefon, és a pap bácsi énekpróbára hívott minket. Megkért, hogy a hétköznapi szentmisén, gyertyaszenteléskor énekeljünk egyet. A próbák izgalommal zajlottak, de megértésben és jó kedvvel. Elérkezett a várva várt este is. Mindenki gyomrában ott repkedtek a kis pillangók, de elsõre egész szépen teljesítettünk. A misén a Gyertyaláng nevet kaptuk, s ez mindenkire hatással volt. Elképzeléseink szerint csak egyestés éneklésrõl volt szó, de nem így történt… amit mai napig sem bánunk. Idõvel mi kaptuk a kántori szerepet az ifjúsági szentmisén. Hétköznap is kezdtünk énekelni nagyobb ünnepeken. Voltak és akadnak ma is nehézségek, de szembenézünk velük, hisz megéri. Csütörtök esténként mindig összeülünk próbálni. Néha itt ugyan akadnak kisebb konfliktusok, de a közösség összetartó ereje sosem hagy minket cserben. Õ nem más, mint a Gondviselõ. Nehéz és üres volna az élet a Gyertyaláng nélkül. Ez mára mindenki számára megszokott, és jó érzésekkel tölt el. Jó dolog arra gondolni, hogy vagyunk egymásnak, próbálunk segíteni, ha baj van, de legfontosabb a szeretet, ami összeköt minket egymással és Istennel. Tûz ég lelkünkben, lehet, csak akkora, mint a gyertya lángja, de lobog. Ez a láng az enyém, a miénk, és kérjük a Mindenhatót, tartsa meg kezében, a legjobb helyen.
Gyertyaszentelõ Boldogasszony
Még fülünkben, lelkünkben csengenek a karácsony kedves dallamai, az újévi jókívánságok, köszöntések, de már a január végébe belevilágítanak a Gyertyaszentelõ Boldogasszony szívet melengetõ gyertyácskái.
Az ünnep másik tárgya a Szûzanya és az õ engedelmességébõl származó felajánlás és ún. tisztulás. Õ nem volt kötelezve erre, hisz a Hiszekegy szavai szerint a Szentlélektõl fogant gyermeke. Mégis beállott a többi asszony közé, hogy a rituális szertartásnak alávesse magát. Jellemzõ rá mély alázatossága, mellyel nem akarja megcsillogtatni kiválóságát és nem óhajt megkülönböztetett tiszteletet magának. De vállalta azt, hogy Fájdalmas Anya legyen, hogy az agg Simeon szavai szerint lelkét tõr, fájdalom járja át. Ez az anyai sors, és minden anya szívesen vállalja azokért, akiket rábízott a Gondviselés.
Az ünnep harmadik tárgya a gyertya, amelyrõl ez a nap a nevét kapta. Egy hetedik századból származó feljegyzés szerint: „A keresztények e napon gyertyákkal kezükben dicsõítõ énekeket, zsoltárokat énekelve a templomok és szent helyek környékén körmenetet tartanak.” Innen származik az e napon tartott körmenet. A gyertyában persze Jézust látjuk, a Világ Világosságát. A 12. századtól gyertyákat szentelnek, áldanak ezen a napon.
A gyertya életünk kísérõje ebben a fényreklámos, színeségõs világban is. Ünnepi asztalokon ez a legszebb, vendéget tisztelõ dísz.
Amikor az újszülött Isten közösségének tagja lesz, a keresztelõ pap égõ gyertyát ad a szülõk, keresztszülõk kezébe e szavakkal: „Vegyétek Krisztus világosságát, kedves szülõk, keresztszülõk, rátok van bízva ez a világosság. A hit és kegyelem fénye, melyet ez a gyertyaláng jelképez…” És erre a kegyelemlángra vigyázni kell. Gyermekeink lelke a legnagyobb érték. A gyertyaláng vigasztalja a világ szenvedéseibõl hazatérõ embert, és a gyertya a ravatal mellett is hirdeti a föltámadás fényét és az örök világosságot.
Európa legnagyobb Mária-kegyhelyein láttam, hogy rengeteg gyertyát égetnek az emberek. Õk érzik, hogy a Szûzanya szereti az égõ gyertyákat, a szeretõ szív fényét, és teljesíti az esdeklõ kéréseket. Jó anyám legkedvesebb gyertyáját (Fatimából) most is õrzöm asztalomon. A gyertyák szeretteink lelkével kötnek össze minket. Világítsatok, vigasztaljatok minket a mindennapi gondokban, nehézségekben, Mária kis gyertyácskái!
Lázárfalva
A betlehemi Születés-kápolna mécsesérõl gyertyát gyújtanak a cserkészek
Antal Imre csobotfalvi tanár részesült abban a megtiszteltetésben, hogy a Lángosztó szertartáson elsõként gyújthatta meg lámpását, amellyel ily módon saját közösségébe szállította a betlehemi szent Lángot. „Ebbe a nagy sötétbe, ami most uralja a természetet és az idõszakot is, amikor a falusi ember nagyon jól érzi, alig van ideje dolgozni, hiszen alig kelt fel a Nap, már le is nyugszik, tehát ebben a sötétben megszületik a fény, a világnak világa, az Úr Jézus. Mi magyar emberek ezt így tudjuk felfogni, és lassan-lassan kiteljesedik, nagyon okosan beragyogja az egész világot. Minél nagyobb a sötétség, annál ragyogóbb a kicsi Jézus” – nyilatkozta lapunknak a pillanat jelentõségérõl Antal Imre.
A hívõk hozzáállása, a gyertyaláng szétvitele, annak a várása, úgy érzem, valahol megérintette a lelket. Ezért mertem mondani a végén kiegészítõként az atya beszédére: Azt hiszed, nem vagy fából? Pedig a fa néha lángol… Nekünk ez a legfontosabb, és ez szükséges. Minket kiszárított az idõ és a történelem utolsó két évtizede, úgyhogy nekünk föl kell lángolni. Ne azt nézzük, mi marad a fa elégése után. Égjen minden, aminek el kell égnie, de az a kiszáradt lelkû ember, az a száraz fává vált lelkû ember lobbanjon lángra – említette a szombati eseménnyel kapcsolatban Pénzes József esperes.
Építsük tovább lelkünk templomát is
– Egy év múlva, a gyulafehérvári fõegyházmegye alapításának jubileumi évében, azaz fennállásának ezredik évfordulóján kerül sor a csíkszeredai Szent Ágoston-templom felszentelésére – mondtaTamás József püspök a tegnapi búcsús szentmisén, áldást kérve mindazokra, akik imáikkal, adományaikkal, áldozatos munkájukkal segítették és továbbra is segítik a templom épülését. A Szent Ágoston-búcsú alkalmával nemcsak a közel félszáz pap és hívek sokasága öltözött ünneplõbe, hanem a templom maga is.
A mintegy 1600 évvel ezelõtt, 354 és 430 között élt Szent Ágoston vallomásaiból kiragadott három gondolatra építette prédikációját a Kolozsvárról érkezõ ünnepi szónok, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának tanára, dr. Holló László. E három gondolatot – bûneink elfogadását, Isten megvallását és végül a „Szeress, és tégy, amit akarsz!" felszólítást – úgy bontotta ki, hogy annak üzenetét mi, hívek magunkkal vihettük a hétköznapokra is. Keresztény életünk tudatos megélését, hitünk minden helyzetben való felvállalását, bûneink megvallását emelte ki szükséges lépésként ahhoz, hogy a templom épülésével párhuzamosan lelkünk templomát is fölépíthessük.
Szent Ágoston édesanyjának, Szent Mónikának példáját idézve hangsúlyozta, rendkívül nagy jelentõsége van annak, hogy az édesanyák hogyan nevelik gyermeküket, ugyanakkor a reformációt követõ éveket, a székely nép helytállását is pozitív példaként említette. Végül ismételten azzal zárta gondolatsorát, építsük tovább lelkünk templomát, mert csak úgy lehetünk boldogok a földön és az örök életben. A szentmise végén Pénzes József esperes-plébános is köszönetet mondott az ünnepre érkezett Tamás József püspöknek, az ünnepi szónoknak, paptestvéreinek, az énekkarnak, az oltár díszítõinek és a híveknek. (Antal Ildikó)
Csíki Hírlap, 2008. július 22.
Nem kevesebb mint másfél évtizedes, kitartó és áldozatos munka gyümölcsét arathatja jövõ nyáron a csíkszeredai Szent Ágoston-plébánia. Az egyházközség jövõ augusztusi búcsúján ugyanis bekövetkezik az, amire a hívek hosszú évek óta várnak: ünnepélyes szentmise keretében felszentelik a templomot. A kilencvenes évek elején indult építkezés így lassan végkifejletéhez érkezik, már csak néhány belsõ munkálat, illetve egy kis térrendezés van hátra. A hívek pedig igazi lelki feltöltõdést nyújtó környezetében vehetik birtokba az istenházát.
„A változások után már 1990-ben érlelõdött a templomépítés kérdése” – elevenítette fel lapunknak a kezdeteket Pénzes József esperes. Elmondása szerint az egyházi vezetõk akkoriban azt vették figyelembe, hogy a pap könnyebben elérhetõ és megközelíthetõ legyen, azaz családiasabb kapcsolatot tudjon fenntartani a hívekkel. „Ez az elgondolás került át gyakorlatba 1995-ben. Ekkor Jakubinyi György érsekatya egy rendelkezéssel kettéosztotta Csíkszeredát: a belsõ plébánia lett a Szent Kereszt, ennek pedig a Szent Ágoston nevet javasolta” – mesélte az esperes.
Kihangsúlyozta azonban, hogy az építkezés kezdete nem a plébániák szétválasztásának idejére tehetõ, hiszen Borbély Gábor fõesperes és az akkori gyulafehérvári vezetõség már korábban megálmodták ezt a folyamatot. Elõzetesen több helyszínt is megjelöltek a megyeszékhelyen, ám sem a városi park Nicolae Bãlcescu utca felõli része, sem például az egykori Akarat pálya nem volt megfelelõ. Pénzes József szerint, amikor 1995. január elsejétõl megkapta plébánosi kinevezését, az épület alapjának elkészítéséhez szükséges földmunkálatokat már elvégezték. „Fontos még, hogy ennek kivitelezése Borbély fõesperes úr nevéhez fûzõdik. Ezt nem szabad elfelejteni” – jegyezte meg az esperes.
Nagyobb épület volt elképzelve
„Volt egy olyan elgondolás, miszerint az alsó bejárati kapunál található lépcsõtõl egészen hátra, az udvar sarkáig tartson a templom. Ez terjedelmében nagyobb lett volna, mint a csíksomlyói kegytemplom” – említette a Szent Ágoston-plébánia esperese. Az esperes büszke hívei segítségéreHozzátette, általában egy közösség tíz-tizenöt százaléka látogatja rendszeresen a szentmiséket, ezért gondolkodni kellett, hiszen az épület túl nagynak tûnt egy ilyen létszámhoz.
Sok vívódás volt ebben a kérdésben, a segítség és a szükséges tanácsok Ft. dr. Vencser Lászlótól, a gyulafehérvári fõegyházmegye egykori pénzügyi igazgatójától érkeztek. Õ jelenleg az Ausztriai Idegen Nyelvû Pasztoráció Országos igazgatója és a linzi egyházmegye Idegen Nyelvû Pasztorációjának vezetõje. Albert Homonnai Márton csíkszeredai tervezõ révén végül elnyerte jelenlegi formáját a Szent Ágoston-templom. „Egy óriási kongó templomnál nincsen visszataszítóbb. Egy kicsi templomban hogyha egymás hegyén-hátán állnak az emberek, még a pap is jobban prédikál” – véli Pénzes József.
Szolgálati lakások is helyet kaptak
A 2,5 millió euró beruházásból felhúzott templom falai között számos létesítményt alakítottak ki. Többek közt az épület hátsó részében kapott helyet a plébánia, alatta van egy kápolna, illetve a sekrestye. Az elsõ emeleten a plébános lakása található, emellett a két káplánnak társalgóval ellátott otthont is kialakítottak, felette két vendégszoba fürdõszobával elõszobával, fogadószobával, ezen kívül a tetõtéri részen is van lehetõség vendégek elszállásolására. A templom alagsorában már mûködik a fogyatékosok nappali foglalkoztató központja.
A nyugalom és a lelki feltöltõdés szigete
Pénzes József esperes szerint a templom ugyan a központban, a Kossuth Lajos utca szimmetriatengelyén található, mégis egy valódi szigetet képez a hívek számára. „Számos fiatal látogat ide ki. Valahol úgy képzelem el, mint egykoron, kolozsvári plébánosságom alatt, amikor a Házsongárdi temetõben akárhányszor temettem, egyetemisták tanultak, udvaroltak, õseink sírjai között tisztességesen” – fogalmazott Pénzes, aki szerint az udvaron elhelyezett padok sosem üresek, az öregasszonyok szentmise elõtt akár egy órával is megjelennek, és elütik az idõt a több mint 1200 facsemetével beültetett parkban.
„Ezzel a környezettel az ember egy kicsit telítõdik. Másabb, mint egy poros utcáról vagy térrõl belépni a templomba, lelkileg is valahogy elõkészít” – fogalmazott a Szent Ágoston-plébánia vezetõje, aki szerényen a következõképpen jellemezte saját munkáját: „El kell vetni a magot, s az majd az õt ért hatások után kinõ, és más learatja. Ezt így kell elfogadni!” (Rédai Botond)
Hargita Népe, 2008. július 9.
A fogyatékkal élõ fiatalok mindennapi életvitelhez való szoktatása, szocializálása a legfontosabb célja annak a foglalkoztató központnak, amelyet a csíkszeredai Szent Ágoston-templom alagsorában hozott létre a Gyulafehérvári Caritas Csíkszeredai Kirendeltsége. A központ ünnepélyes megnyitóját holnap egy órától tartják, a foglalkozások azonban már tegnap beindultak.
Pénzes József esperes-plébános elképzelésében eredetileg egy, a templom alagsorában kihelyezett Caritas-iroda szerepelt, ennek ajánlott fel már régen egy helyiséget. A csíkszeredai kirendeltség munkatársai idõközben merész terveket szõttek arról, hogy hogyan tudnák segíteni a fogyatékkal élõ fiatalokat. Elõzménynek és tapasztalatnak ott volt a fogyatékos gyerekek óvodája és iskolája, a Manó Tanoda, valamint az Õrangyal-program. A továbblépéshez jól jött Pénzes József felajánlása, ha nem is az eredeti elképzelést valósították meg. De a plébános rugalmassága és együttmûködése, valamint a pályázati úton megszerezett pénzek segítették õket.
Demeter Zsuzsanna, a foglalkoztató központ létrehozója büszkén mutatja a két szép termet, a tágas folyosót és nagy elõteret, valamint az illemhelyeket, amelyeket ragyogóra kitakarítva, függönnyel ellátva adott át nekik Pénzes József plébános. A pályázati pénz jó részét arra fordították, hogy kicserélték az ajtókat, valamint speciális felszereléssel látták el a mosdót, illemhelyet, hogy a tolókocsiba kényszerült mozgáskorlátozottak is akadálytalanul használhassák. A Fogyatékkal Élõ Személyek Országos Hatóságánál, valamint a Szülõföld Alapítványnál pályázati úton nyert összegbõl elkészíttették még a szükséges bútorzatot is, úgyhogy tegnap már tudták fogadni a fiatalokat.
Váta Emese gyógypedagógus a központ tartalommal való megtöltésérõl beszél. 18–35 év közötti, különbözõ fogyatékkal élõ fiatalok számára terveznek olyan tevékenységeket, amelyek az egészségesek számára egyszerûek, hétköznapiak. Kezdik a teremben való begyakorlással, majd kiviszik a fiatalokat a városba, hogy megtapasztalják például egy bevásárlás élményét. A tevékenységeket órarend szerint tartják, lesznek egyéni és csoportos foglalkozások, kézmûves tevékenységek, de pihenésre, lazításra is lesz hely és alkalom. A program szervezõi ragaszkodnak ahhoz, hogy rendszeresen kivigyék a fiatalokat a városba: az otthoni védett környezet mellett ismerjék és szokják meg az egészségesek világát, tanulják meg, hogy feladatuk, kötelességük van nekik is. Ezért tervezik, hogy mindenkinek lesz saját növénye, virága, amit ápolnia kell, és feladatokat adnak nekik minden nap. Így lesz szolgálatos, aki megteríti az asztalt az otthonról hozott tízóraihoz, és hazamenés elõtt rendet raknak, kitakarítanak.
– Itt nem baj, ha 25 perc alatt köti meg valaki a cipõfûzõjét, a lényeg az, hogy egyedül tegye meg – mondja a gyógypedagógus.
A képességfelmérés után egyéni fejlesztést terveznek, azok számára pedig, akik valamilyen munkát tudnak végezni, ugródeszka lehet a nappali foglalkoztató központ. Ezért is mûködnek partnerségben a Mozgássérültek Hargita Megyei Egyesületével, amely védett mûhelyében már régóta foglalkoztat fogyatékkal élõket. A Caritas nappali foglalkoztató központjának további partnere Csíkszereda város tanácsa, valamint a Gyermekvédelmi Felügyelõség. Legfõbb támogatójuk a Szent Ágoston-plébánia, valamint a pályázatok révén a Fogyatékkal Élõ Személyek Országos Hatósága és a Szülõföld Alap. A támogatók között számon tartják azokat a csíkszeredai cégeket, amelyek segítséget nyújtottak, és örömmel fogadnak további támogatásokat is.
A fogyatékkal élõ fiatalok nappali foglalkoztató központjában fél kilenckor kezdõdik a program. A fiataloknak szülõi kísérettel kell érkezniük és távozniuk fél négykor, a közbeesõ idõ alatt gondozójuk, szüleik nyugodtan végezhetik munkájukat. Az ingyenes foglalkozásra nemcsak helybelieket várnak. A szervezõk nem ragaszkodnak a napi rendszeres jelenléthez, megegyezés szerint hetente akár egyszer is igénybe lehet venni szolgáltatásukat.
Jócskán módosult Pénzes József eredeti elképzelése a Caritasnak felajánlott teremmel kapcsolatban. A Szent Ágoston-templom alagsorában a fogyatékkal élõ fiatalok számára átadott 140 négyzetméternyi területet még nemesebb célra használják. Õ pedig szívvel-lélekkel támogatja azt a tevékenységet, ami a hely szentségével, szellemével egyezik. Elmélkedéseibe a fogyatékkal élõ fiatalok sorsát is belefoglalja.
– Az Úristen titka, kinek milyen testben kell élnie. Nekünk abban kell õket segítenünk, hogy így tudjanak érdemeket szerezni – mondja meggyõzõdéssel. (Takács Éva)
Hargita Népe, 2007. október 24.
Ötvenhat örököseiként emlékeztünk
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 51. évfordulóján, tegnap a tavalyihoz mérten kisebb méreteket öltött ünnepségek keretében emlékeztünk megyeszerte, de ugyanolyan méltósággal. Jövõre a Szoboszlay-perben elítéltek mártírhalálának 50. évfordulóján Csíkszeredában újabb ötvenhatos emlékmûvet állíttat a város vezetõsége, Székelyudvarhelyen két hét múlva leplezik le az Élet szoborcsoportot.
A Volt Politikai Foglyok Hargita Megyei Szövetsége és Ötvenhatos Bajtársi Társaság nevében Kelemen Csongor köszöntötte elsõként a délelõtti fõhajtásra és megemlékezésre érkezetteket a csíkszeredai Kalász negyedi, 1956-os kopjafánál. A szabadság eszmeiségét hirdetõ verssorok és a közös ima után Pénzes József esperes-plébános hangsúlyozta, bár ma egyre többet beszélünk az Európai Unióról, sokkal inkább a hazában, Erdélyben kellene gondolkodnunk. „Tudatosodjon bennünk, hogy Krisztus katonájaként vállalnunk kell: két hazának – a földi és az égi hazának – vagyunk polgárai, és égi hazánkat csak úgy kapjuk jutalmul, ha e földiért áldozatot tudunk hozni. Fegyverünk legyen a jellemes magatartás, lelkiismeretünk pedig megalkuvásra képtelen és a nekünk ártó rendszerekkel le nem paktáló" – hangzottak szavai. Ezt követõen a hõsöknek állított kopjafa tövébe az önkormányzati testületek, iskolák és különbözõ intézmények képviselõi elhelyezték a kegyelet koszorúit és virágait. (…)
Hargita Népe, 2007. október 3.
Köszönjük a szép délutánt
Szeptember 30-án délután 5 órakor a Szent Ágoston- templomban Pénzes József esperes úr köszöntötte a misén részt vevõ idõseket. Az ünnepi beszédben kiemelte a szeretet, a jóindulat, az egymásra figyelés fontosságát. Figyelmeztetõen szólt a fiatalabb generációhoz is. Idõ teltével õk is megöregednek, így az idõsekre való figyelés nem hiábavaló feladat.
Az ünnepi mise hangulatát emelte a Segítõ Mária Gimnázium kórusának vetítéssel egybekötött elõadása, majd az új templom közösségi termében szeretetvendégség várta a jelenlévõket.
A misén részt vevõ idõsek köszönetüket fejezik ki az esperes úr szívhez szóló figyelmeztetéséért, a Segítõ Mária Gimnázium tanulóinak és vezetõjüknek a szép mûsorért, valamint Máthé Rudolfnak, az öregek tanácsa elnökének a szeretetvendégség megszervezéséért.
A misén részt vevõ idõsek nevében
NAGY ILONA, Csíkszereda
Csíki Hírlap, 2007. augusztus 27.
Igent mondani Istennek
Az egyházközség legnagyobb ünnepét tartotta vasárnap (augusztus 26-án) a csíkszeredai Szent Ágoston-plébánia. Nem csak a névadó szent elõtt rótták le tiszteletüket a hívek, a búcsús szentmise egyúttal Márton Áron püspökre való emlékezés is volt.
Az egybeesés nem véletlen. A közel tizennégy éve épülõ templom nevének kiválasztásakor a csíkszeredai Szent Ágoston-plébánia mindenképpen kötõdni akart Márton Áronhoz. Erdély nagy püspökének születésnapja, augusztus 28. egyben Ágoston névünnepe. Ugyanakkor Márton Áron édesapja Ágoston volt, így e kettõs kötelék tette még indokoltabbá, hogy a plébánia Szent Ágoston védnökségét válassza.
A tegnapi ünnepi szentmise elején Tamás József püspök köszöntötte a híveket, ezt követõen Oláh Dénes, a kolozsvári Szent Péter-plébánia plébánosa méltatta prédikációjában Ágoston életét. „Ezékiel volt az a próféta, aki a fogságban rádöbbent arra, hogy mégis ott van Isten az Õ létével, nem hagyta magára, törõdik vele, megkeresi az elveszettet, ápolja a beteget, bekötözi a sérültet. Istennek ezt az embert megkeresõ, az eltévedtet visszaterelõ szeretetét Ágoston a saját életében tapasztalta meg. Megtapasztalta azt, hogyha egyszer Isten valakit kiszemelt magának, ha egyszer elhatározta, hogy karjaiba veszi, annak az embernek nincs menekvése, azt a sárból, a pocsolyából is egészen a csillagok magasságáig tudja emelni” – mondta a plébános, felelevenítve a szent életének viszontagságait. „Gondoljuk át testvéreink, mit teszünk felebarátainkkal. Igazi barátságokat ápolunk velük, amely arról szól, hogy egymást felemeljük Istenhez, avagy pedig mindenrõl szó van, csak éppen Istenrõl nincs? Kérjük a mai szentmisében Ágostont, imádkozza ki számunkra a bátorság adományát, legyen bátorságunk igent mondani a minket keresõ Istennek, és legyen bátorságunk igaz barátjaivá lenni a többieknek, keresõ embertársainknak” – fejezte be prédikációját a kolozsvári plébános.
Keresztény Élet, 2004.
Újmisés jelmondata végigkísérte Pénzes József csíkszeredai c. esperes eddigi szolgálatát: Igen, Atyám! Igent mondott püspökének bármilyen nehéz feladattal bízta meg, és igent mondott, bármilyen kihívással szembesült.
Késõn fedezte fel magában a papi hivatást. Szülõfalujában, az 1848-as magyar szabadságharc híres háromszéki ágyúöntõjét, Gábor Áront adó Bereckben végezte iskoláit, hegesztõ szakmunkásnak pedig Brassóban tanult. Két évig dolgozott a brassói tehergépkocsigyárban, közben beiratkozott esti középiskolába, hogy érettségizzen.
Trolin utazott éppen, mikor megkérdezte tõle valaki: soha nem gondolt arra, hogy pap legyen? Az elhatározás azután érlelõdött meg benne, mikor rá nemsokára másodszorra is feltette valaki neki ugyanazt a kérdést, ugyanazon a troli-útvonalon.
– Áldott emlékû bérmaatyámmal, Dukát József plébánossal beszéltem a kérdésrõl, õ biztatott: ha elég elhivatást érzek magamban, akkor õ beszél érdekemben Gyulafehérvárral, a püspökséggel – emlékezik Pénzes József atya. – 1968. november 10-én még felvettem az elõlegem a brassói gyárban, 12-én pedig már beköltöztem a kántorképzõ kollégiumába.
A prefektus azt mondta volt Dukát tisztelendõnek, hogy elfogadja a növendéket, csak nincs szabad ágya. Így Dukát József poggyászként egy ágyat adott pártfogoltjának. Mint ahogy ágyat adott „hozományba” mind a tizenhárom, Gyulafehérváron tanuló berecki fiúnak.
A kántorképzõ után elvégezte a teológiát is, 1978. június 19-én szentelte pappá Jakab Antal püspök. Lévén, hogy fehérvári tanulmányai ideje alatt könyvtárosként és nyomdászként is tevékenykedett, újmisés jelmondatául egy könyv címét választotta: Ja, Pater!, azaz Igen, Atyám!.
Ez a mondat végigkísérte életét. Nem mondott nem-et mikor Brassóba helyezték káplánnak, majd a kolozsvári Mária Szeplõtelen Szíve plébániára plébánosnak. Tizenegy havi kolozsvári szolgálat után a belügyisek arra kényszerítették, hogy elhagyja a várost, püspöke pedig Zernyestre rendelte. Az itt töltött 25 hét mély nyomot hagyott benne, hisz annyi jóságot ritkán tapasztalt, mint abban a kis közösségben. Következõ szolgálati helye Kézdiszentkereszt volt, majd Csíkszeredába helyezték.
A hirtelen nõtt székelyföldi kisváros régi, piciny központi temploma egy kis közösség szolgálatára épült. A nyolcvanas évekre azonban a plébánia híveinek száma megközelítette a 25 ezret. Ezért több alkalommal is, Borbély Gábor fõesperes kezdeményezésére templomépítésbe akartak kezdeni, mindannyiszor sikertelenül. A templomhiányt egy deszkából ácsolt fészer-szerû épület emelésével hidalták át. Új templom építésére azonban csak az 1989-es rendszerváltást követõ években kerülhetett sor.
1995. január 1-jén önálló egyházközséget hoztak létre a város egyik sûrûn lakott részében, magába foglalva a Kalász és a Tudor negyedeket. Élére Pénzes Józsefet nevezte ki püspöke. Ez az esztendõ a Szent Ágoston pártfogásába ajánlott templom építésének kezdetét is jelentette.
Egy elkezdett, nagyszabású terv megvalósítására rendelték ki Pénzes atyát. Jelmondatához híven vállalta a feladatot: igen, Atyám. A számok önmagukért beszélnek: az épület összértéke 1,9 millió euro, hasznos kiterített területe 3640 négyzetméter, 1200 személy – ebbõl 700 ülõhely – befogadására alkalmas, két, egyenként 43 méter magas tornyában négy harangot helyeztek el. Templom és kápolna, szolgálati lakások, irodák és ifjúsági központ kap majd helyet az impozáns épület-együttesben.
– A tervezõ, Albert Homonnai Márton mûépítész és a Kontur Kft. remek munkát végzett, hisz a templom hangulata nem mindennapi – mondja a plébános –, a Nagy Csaba által vezetett Global Kft., a kivitelezõ pedig szintén jól dolgozik. Csak éppen fél millió euróra lenne még szükség a munkálatok befejezéséhez – fûzi hozzá.
Sokba került az építkezés. A hívek hozzájárulása az évente beruházott összeg 25-30%-át adta, ez késõbb elérte a 38%-ot.
– Templombajáró, a közösségért áldozatot vállaló híveink vannak – mondja nem kis büszkeséggel Pénzes atya.
Az építéshez szükséges pénz nagy része a magyar állam által az Illyés Közalapítványon és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma révén biztosított összegekbõl, illetve magyarországi és nyugati egyházi segélyszervezetek adományaiból gyûlt össze.
Noha a templomépítés rengeteg idõt és energiát leköt, Pénzes József gondot fordít a gondjaira 11 ezer fõs közösségre is. Mint mondja, tavaly 110 keresztelõ, 32 házasságkötés, 72 temetés volt a közösségben, idén eddig 92 keresztelõt, 58 házasságkötést, 53 temetést tartottak. Az elsõáldozók száma tavaly 138 volt, idén 142. Iskolán kívüli hitoktatás zajlik a plébánián, hetente egyszer ifjúsági misét tartanak. A lelkiségi mozgalmak közül rózsafüzér-társulatok mûködnek, de vannak kamilliánusok is.
Pénzes József bízik benne, hogy feladatát sikerrel végzi el: hamarosan elkészül a templom. Ehhez kéri az áldozatkész emberek segítségét.
Pénzes József felelt a hívó szóra. Kövessük példáját!
Vasárnap, 2004. április
Közel ötszáz bérmálkozó
Csíkszeredában április 25-én a Szent Ágoston és a Szent Kereszt felmagasztalása egyházközségben összesen 492 székely népviseletbe öltözött bérmálkozó várt arra, hogy nagykorú kereszténnyé válhasson.
A szentséget Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szolgáltatta ki (Tamás József segédpüspök a Szabadság-szobor újrafelállításának aradi ünnepségén képviselte az egyházmegyét). A délutáni, Szent Ágoston templomban tartott ünnepi szentmise keretében Jakubinyi érsek elmondta, bár közvetlenül az üdvösség szempontjából nem kötelezõ bérmálkozni, súlyosan vétkezik az a keresztény, aki hanyagságból nem akarja elnyerni a Szentlelket, hogy megkezdhesse nagykorú keresztény életét. Az evangéliumra utalva azt is tudatosította a bérmálkozókban, az Úr Jézus sehol sem ígért követõinek megélhetést, állást, családi boldogságot, a hivatás választásának lehetõségét, azonban segítséget kapunk, hogy könnyebben rátaláljunk Isten országára, szeretetére és igazságára. Ezért kell elsõ helyre tenni Istent, hitünket és lelkünk üdvösségét.
„Ezért örvendetes, hogy most a Szent Ágostonról elnevezett csíkszeredai egyházközség bõvül tagokkal, hisz akik most bérmálkoznak, már az egyházközség felelõs tagjai lesznek. Az idõsebb, tapasztalt hívek vezetésével fogják tudni biztosítani azt, hogy ezen a területen, ezen a városrészen is katolikus egyházunk továbbra is élhesse életét, és biztosíthassa a jövendõ nemzedéket. Ez a befejezés elõtt álló templom is annak a jele, hogy van bennetek élniakarás, van bennetek hit és tanúságtétel, és ehhez kérem a Szentlélek Úristen segítségét.”
Mint ahogy ezt Jakubinyi érsek is hangsúlyozta, a Szent Ágoston plébánián idén lezajlott bérmálkozás újszerûségét éppen ez a templom adta. A 218 bérmálkozó (ebbõl 108 lány és 110 fiú) számára a szentség kiszolgáltatására most került sor elõször ebben a befejezésre váró, impozáns méretû, szép templomban. (Antal Ildikó)
Hargita Népe, 2002. november 27.
Az építkezés folytatódik
Ez az esztendõ volt a legtermékenyebb a csíkszeredai Szent Ágoston-templom építkezésénél – mondja Pénzes József plébános, amikor arról kérdezem, hogyan halad a templomépítés. Kialakult a déli front, elkészült az altemplom külsõ falainak kõburkolata és szinte teljes egészében a templomot körülvevõ – körmenetekre használandó – út- és sétányrendszer – teszi hozzá a plébános. A hideg beálltával sem áll le az építkezés: a belsõ munkálatokat a tél folyamán is folytatják. Szerelik a nyílászárókat, a kápolnában és a plébániai részen mûködik már a fûtés, így optimális körülmények között kerülnek helyükre a kápolna padlóját fedõ kõlapok, és lerakják a plébániai részen a parkettet is. A toronyban folyamatban van a karzatok fölszerelése, a lépcsõk simítása. A tervek szerint szintén a tél folyamán készül el a csigalépcsõ a torony fémrészének belsõ terében.
Pénzes József az építkezésrõl szóló beszámoló végén arra kér, tolmácsoljam köszönetét híveinek és az adakozóknak, mindazoknak, akik anyagilag vagy erkölcsileg támogatták és támogatják, akik imájukkal segítették és segítik munkájában. (T. É.)
Vasárnap, 2002. augusztus
Új harangok hívása
A csíkszeredai Szent Ágoston egyházközség hívei augusztus 25-én tartották templomuk búcsúünnepét. A déli szentmise elõtt a templom-építés több támogatója, a város néhány tanácsosa Rigó László mérnök vezetésével megtekintette az épülõ templom részben már elkészült helyiségeit. Az ünnep kiváló alkalom volt a néhány héttel ezelõtt tornyokkal együtt helyükre kerülõ négy új harang felszentelésére is.
Tamás József püspöki kinevezése óta immár a tizenharmadik harangszentelést vállalta. Ünnepi beszédében elmondta: a harangok szava Jézus érkezését-bevonulását jelzi. Imádság, Isten dicsõítése, hozsanna a Király számára. Ugyanakkor apostoli hangszer, amely az igehirdetõk munkáját segíti. A harang szól mindazoknak, akik olyan könnyen beletemetkeznek a mindennapok gondjaiba, és azért szól, hogy figyelmeztesse az embert legfõbb kötelességére: az imádságra, a vasárnapi megszentelõdésre, az Istennel való találkozásra. Figyelmeztessen mindenkit arra, hogy soha sincs elrontott élet, Istenhez való térésben, a megbékélésben min-den újrakezdhetõ.
Az ünnepi búcsús misén többek között jelen volt a nagyság szerint második és a legkisebb harangot adományozó család: a magyarországi Boross László és a székelyudvarhelyi Lázár Imre családja. Eljött Sógor Csaba Hargita megyei szenátor, Papp Elõd, Csíkszereda alpolgármestere, Hegyi István református lelkész és több városi tanácsos is.
Tamás József segédpüspök homíliájában Szent Ágoston kiemelkedõ személyiségét méltatva, az általa megfogalmazott közismert keresztény igazságokról szólt. Annak ellenére, hogy az egyszerû emberek is nap nap után találkoznak a Szent Ágoston hirdette tanításokkal, az egyházatya tisztelete különösebben nem terjedt el az erdélyi fõegyházmegyében. A csíkszeredai új plébánia épülõ temploma az egyetlen, amelyet a térségben az õ oltalmába ajánlanak – mondta a püspök, és arra kérte a jelenlévõket, hogy Szent Ágoston püspök életpéldájából ihletõdve imádkozzanak azért, hogy útkeresésükben megtalálják az isteni ajándékként felkínált lelki békét. Legnagyobb feladatuknak az Isten és az emberek, illetve embertársaik közötti hídépítést tekintsék, és legfontosabb céljuk a mennyország elérése legyen.
A szentmise záró részében Pénzes József esperes-plébános ismertette az ünnepség keretében felszentelt harangok méretét, feliratait, és köszönetét fejezte ki azoknak az adományozóknak, akiknek a segítsége lehetõvé tette e fontos templomi kellékek elkészülését. (Csúcs Mária)
Hargita Népe, 2002. augusztus 26.
Harangszentelés Csíkszeredában
Királyok érkezését jelezték egykor a harangok, ezért nevezik ma is királyok hangszerének. Ugyanakkor apostoli hangszer is, az igehirdetõk munkáját dicsérik. Értünk szól a harang, figyelmeztet Isten dicsõítésére, imádságra – ezekkel a gondolatokkal szentelte fel tegnap Tamás József segédpüspök a csíkszeredai épülõ Szent Ágoston-templom harangjait. A templom védõszentjének ünnepén egymás után szólalt meg a két toronyban a négy harang, mintegy hangjukkal bizonyítva a püspök által mondottakat.
Az ünnepi szentmise szónoka, Tamás József három fõ gondolat köré csoportosította Szent Ágoston életének üzenetét. Fiatal korában nyugtalan szívû volt, mondotta a segédpüspök, és csak megtérése után találta meg élete értelmét: hidat építeni Isten és ember, ember és ember közé. A szent életû püspök idõs korára vált az örökkévalóságra nyitott ablakká. Szent Ágoston élete a mai ember számára is példa értékû: a lelki béke, az Istenben való megnyugvás mindannyiunk kincse, ugyanakkor feladata, a hídépítés célunk kell legyen, és hinnünk kell az örökkévalóságban.
Pénzes József plébános ismertette a négy felszentelt harang méreteit, a rajtuk található feliratot, és köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a harangöntéshez. Az ünnepen jelen volt Boross László és családja, a második legnagyobb harang adományozója.
A templom két tornya közé elhelyezett inox körben levõ lángoló szívrõl Pénzes József elmondta, hogy az Szent Ágoston jelképeként figyelmeztet: Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszunk Benned, Istenünk.
Hargita Népe, 2002. április 24.
Új harangok
Sokan megcsodálták már a csíkszeredai Szent Ágoston-templom bejáratánál álló 450 kg-os harangot, amelyet magyaroszági magánszemélyek adományoztak az épülõ templom számára. A harangon található felirat megörökíti az adományozók nevét: „Ezt a harangot Magyarországról Nagybajomi Boross László és neje, Valkói Borossné Juhász Mária, valamint gyermekeik: László, Lili és Réka ajándékozták Isten dicsõségére és nemzetünk megmaradására a csíkszeredai Szt. Ágoston-templomnak 2002-ben." A székelyudvarhelyi Select Metlemplast Kft. szakemberei által öntött harang alsó és felsõ szélén tulipánmotívum fut végig, felül pedig két angyal között a magyar címer látható. Ugyancsak Székelyudvarhelyen készült a Szent Ágoston-templom másik három harangja is, a 628 kg-os, a 200 kg-os és a 136 kg-os, melyeket hétfõn szállítottak rendeltetési helyükre. Az állványok körülbelül három hét múlva készülnek el, akkor emelik a magasba a harangokkal és egy három méter magas kereszttel együtt.
Keresztény Élet, Budapest, 2001. december 16.
(…)
Csíkszereda Árpád-kori település, de az õsi múlt ellenére a város központjában szinte csak modern épületek találhatók, ami a Ceausescu-rendszer eredménye. Üdítõ kivétel a XVIII. században épült Szent Kereszt-templom, amely már régóta kicsinyek bizonyult. Az épület mögött több mint két évtizede áll az ideiglenes jelleggel épített ún. deszkatemplom. Ennek helyére Makovecz Imre és Bogos Ernõ új templomot tervezett, ez lesz a Magyarok Nagyasszonya és a Magyar Szentek temploma. Az új templom jurta-alakú lesz, a fény az üvegkupolán át vetõdik az oltárra, s onnan megvilágítja a teljes belsõ teret. Az alagsorban lesz három tanterem, konyha és több közös helyiség. Csíkszereda fõutcájának másik végén épül a másik modern templom, a Szent Ágoston-templom. Az intenzív építkezést 1996-ban kezdték el. A templom csupasz falai között 2001 húsvétján mutatták be az elsõ szentmisét.
Magyar Nemzet, 2001. július 30.
Húsvét az épülõ falak között
Az évezred elsõ húsvétja feledhetetlen nap marad a csíkszeredai Szent Ágoston egyházközség történetében. Hiszen épülõ templomukban elõször ünnepelhették Krisztus föltámadását, elõször mutattak be szentmisét az épülõ falak között.
Az ünnep hajnalán eledelszentelésre összegyûlt hívek voltak az elsõk, akik szentmisét hallgathattak az új templomban. A falakat mûanyag fóliával helyettesítették, de az oltár díszítése csodálatos hangulatot árasztott a belépõkre. A virágok, a középen magasodó nagy kereszt és rajta a lepel jelezte: feltámadást ünnepelni gyûltek össze az egyházközség hívei. A Pénzes József esperes-plébános által bemutatott liturgiát követte a 9 órakor kezdõdõ, Elekes András segédlelkész celebrálta szentmise.
A húsvéti nagymisét dr.Vencser László teológiai tanár, kanonok, a templomépítés egyik lelkes segítõje mutatta be, aki Linzbõl érkezett haza, hogy ezen a jelentõs napon pártfogoltjai mellett lehessen. Dr. Vencser László prédikációjában kiemelte: A feltámadás elsõ tanúi, az apostolok, hallgatták Jézus tanítását, megtapasztalták Krisztus szeretetét, mégis féltek a nagypénteki történtek láttán. De hogyan áll az eseményektõl számított majdnem 2000 év távlatából a feltámadás titka elõtt a mai ember? A feltámadás a keresztények számára a kezdetet jelentette. A Krisztus feltámadására alapozott hitünknek kell segítenie bennünket abban, hogy megmaradjunk, vállalni tudjuk feladatainkat, és egymást bátorítsuk a mindennapok nehézségei között. A húsvét üzenetének tudatosítania kell bennünk, hogy olyanok vagyunk, mint a tanítványok. Szükségünk van Isten jóságának, irgalmának és az emberek szeretetének megtapasztalására. Hitünkért minden nap meg kell küzdenünk. Õseink hitére támaszkodni is jó, de a ma embere számára ez kevés. Húsvétkor nem árt szembenézni életünkkel, gyarlóságainkkal, és azzal, hogy mi is félünk. A húsvéti hit bátorít bennünket és így sikerül másokat is bátorítani, ugyanúgy, ahogy a tanítványok bátorították egymást – hangsúlyozta a szónok homíliájában.
A Szent Ágoston egyházközség tagjainak összefogására, egymás bátorítására a templomépítésnél is igen nagy szükség van. Az épület elkészítése igen nagy elkötelezettséget kíván, a nagy feladat elvégzése összefogás nélkül aligha lehetséges.
Pénzes József plébános a mise végén köszönetét fejezte ki a linzi vendégnek eddigi támogatásáért, a külföldi segítségek érdekében tett közbenjárásáért, majd arra kérte a jelenlévõket, hogy lehetõségeik szerint továbbra is segítsék az egyházközség templomának építését. A munkálatok felénél tartanak. Nagy kihívás a templom építése, de az összefogásban Isten segítségével lelkileg is épül a közösség – mondta a plébános.
Vencser László elmondta, öröm volt itt lenni. Szívesen jött eddig is, szívesen jön ezután is a csíki egyházközség híveihez. A jó Istentõl kapott feladatoknak ezentúl is megpróbál eleget tenni és Isten áldását kéri az egyházközség híveinek küzdelmére, mert meg van gyõzõdve, a templomépítéssel járó küzdelem nem reménytelen.
A meghitt ünnepséget az Incze Tihamér vezette 30 tagú énekkar elõadása tette még felemelõbbé. A több mint tizenegyezer lelket számláló egyházközség vezetõi úgy döntöttek, ezentúl itt gyûlnek össze a közösség nagy ünnepein, hiszen az épülõ templom szomszédságában lévõ kápolna a legtöbb vasárnapi liturgián is igen kicsinek bizonyul.
(Csúcs Mária )